Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Szelényi Ödöntől: Hartmann Ede vallásbölcselete

270 Dr. Szelényi Ödöra. tehát tkp. az ősmonotheismus hypothesisét vallja, bár Müller Μ. után henothei.sniusnak nevezi.) A vallásos viszony kezdetben az egoismuson alapszik, az ember ugyanis boldog akar lenni és azért igyekszik az isteneket minden módon megnyerni ima és áldozat árán. A primitiv vallásfokozat a maga hamisítatlan tisztaságában tűnteti fel a vallásos eudämonismust, mely azonban a vallás legfelsőbb alakzataiban is előkerül. Miután röviden láttuk, mikép jut el az ember vallásos tárgyakhoz és a vallásos viszonyhoz, vázlatosan bemutatjuk a vallásos tudat továbbfejlődését. Az első (I.) fokozat az eddigiek szerint a naturalismus. Ennek keretén belül a következő fejlődési fokozatok különböztethetők meg : 1. A naturalistikus henotheismus. Ezt már ismerjük. Lényege szerint a természeti istenségek alapját képező azon identitásban áll, mely lehetővé teszi minden istenben magát az istent, az istenit mint olyant imádni. A henotheismus az abstract monismus, polytheismus és monotheismus közös forrása. Benne a később nagy szerephez jutó ellentétek (theismus, pantheismus, személyes vagy személytelen, véges vagy végtelen) közömbösek. A vallásos viszony aztán hovátovább moralizálódik, megszületik a jog és igazság és isteni sanctiót nyer. Tartalma szerint a természetvallás még tiszta eudämonismus, de heteronom alakot ölt. A cultus is eltérő jelentést kap. Az áldozat eredeti jelentése az volt, hogy istent tápláló és megörvendeztető adomány, most jogi jelentőségűvé válik: a büntetés megvásárlása. A henotheismust önellenmondása azonban fordulóhoz viszi. A benne rejlő ellentmondást, hogy az ember mindenkor az egyes istent tekinti az istennek és a többitől az isteni voltot mintegy megtagadja, a polytheismus győzi le, melyben az istenek egysegének a gondolata már megszűnt. Ez tehát a henotheismus elfajulásának az első foka, melyhez mint második a daemonismus és őscultus, mint harmadik pedig a fetisismus járul. Amenynyiben ezek a henotheismust megelőzőleg is előfordulnak, úgy ez a vallásnak amolyan előfoka, mert a vallás csak a mennyei istenek tiszteletével kezdődik. De azért a henotheismus továbbképzése is lehetséges naturalistikus básison. Ez 2. a henotheismus anthropoid megszellemesitése. Három formája: a) Aestetikai finomítása a helléneknél, b) Utilitaristicus elvilágiasitása a rómaiaknál, c) Tragikus-ethikai elmélyítése a germánoknál. (A germán ősvallásnak ily magas piedestálra való helyezése a vallástörténelem mai álláspontjáról már túlhaladott nézetnek tekinthető.) Természetes, hogy ez a fejlődés a henotheismus polytheistikus oldalát fejleszti, de a henotheismus továbbképzése más úton is lehetséges, oly módon t. i. hogy az istenek összetartozása ós kölcsönös viszonya rendszeres theologiai speculatio tárgyává lesz, ami