Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom
256 Dr. Deák János. ellen cselekszik s így végveszély felé hajtja nemzetét 28 2_ 2230g i7 31,. Jahve nem visel népe érdekében föntartás nélkül háborút, de háborút indíttat itt is ott is. saját népe ellen is az erkölcsi világrendnek, saját nagy czéljainak érdekében. Ezért kell a hívőnek csendességben lenni 30 , 5 s Jahve iránt állandóan bizalommal viseltetni. Ezt kívánja Jahve, Izráel szentje. Ebben rejlik az δ erejük a íönmaradásra. Minden mással csak siettetik a veszedelmet, a büntetést. Vannak azonban Jesajás beszédei között kétségtelenül olyanok is, melyek Assyria pusztulását hirdetik 10 s 2 7,14 2 4 _ 2 7, 18 46, 30 2 7_ 3 3. Már ezek alapján is bizonyosra kell vennünk, hogy Jesajás valamikor megváltoztatta Assyriáról való véleményét. A kérdés csak az: mikor és miért lett Jesajás assyrellenes prófétává. A miértre nem felelhetünk azzal, hogy azért, mert a dúló háborúkban már sokat szenvedett a nép s így Jahve haragja kiengeszteltetett; ez a régi népies felfogás érvényesülését jelentette volna! Azt se mondhatjuk, hogy azért, mert a nép megjobbult, — mivel Jesajás későbbi beszédei is dorgáló tartalmúak, ez pedig kizárja, hogy népe valláserkölcsi színvonala jelentékenyen emelkedett volna. Ezek alapján biztosra kell vennünk, hogy Jesajás álláspontjának a megváltozását Assyria viselkedése idézte elő. És tényleg Jesajás említést tesz arról, hogy Assyriát elvakították ós gőgössé tették az eddigi sikerek; Jahve csak fenyítékül küldte s így csak a zsákmányolást engedte meg neki, Assyiia azonban abban a hitben, hogy δ az eszközlője minden sikerének s így mindent megengedhet magának, minden népet meg akar fosztani önállóságától s be akar kebelezni birodalmába. Nemcsak zsákmányt visz, de népeket deportál hazájuk földjéről s ebből rendszert csinál 10 6_ l 9, 14 2i—iT Assyria, tehát beszédével és tetteivel egyaránt Jahvet káromolja ezért vesznie kell! Ezért halasztást szenved inkább népe megfenyítése is, mert Jahve semminek se ellensége annyira, mint a gőgős elbizakodottságnak, az anyagi erőben való bizakodásnak egyéneknél nemzeteknél egyaránt. Láthatjuk tehát, hogy Jesajás következetes maradt önmagában: ugyanazon mértéket alkalmazza Judára, Izráelre, amelyet Assyriára. Nem változtatta megJahveról, de a háborúról való felfogását sem. hanem a viszonyok változtak meg s ezekkel kapcsolatban másként látta kifejeződni Jahve szentségét ós hatalmát. Nemzetének pusztulást helyez kilátásba bűnös elbizakodottsága miatt; de ugyanez alapon hirdeti azt is, hogy Assyriának szörnyű vereséget kell szenvednie és pedig épen Izráel földjén, hogy így, amikor Jahve megtöri és megalázza Assyriát, minden nép előtt nyilvánvaló legyen az ő szentsége és hatalma. Ezért az assyrellenes beszédek vigasztaló tartalmúak nemzetére nézve. S történeti tény,
