Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom

250 Dr. Deák János. mind a kettő Jahve védelme alatt áll s így bármelyiknek a megsértése magának Jahvenak a sérelme. Ez a gondolat azonban s mellette az a másik, hogy Jahve nemcsak segíti, de meg is bünteti Izráelt, főleg pedig az, hogy Jahve hatalmi köre az összes nemzetek fölé kiterjed, most még csak kezdetleges alakjában jelentkezik. Oka ennek sok tekintetben a nemzeti elemnek a túltengése, illetve a vallásnak vagy ami mindegy: magának Jahvenak a nemzeti élet, a nemzeti érdekek számára való szűkkeblű lefoglalása. Itt nyúlnak közbe az irópróféták; ezért korszakalkotó az ő működésük a háborúra való tekintetből is. * * * Eddigi fejtegetéseink eredményeként megállapíthatjuk, hogy a VIII. század előtti időben nem korlátozták ugyan Jahve hatalmát csupán Izráelre. hanem meg voltak győződve, hogy beleszól ő irányítólag s meghatározólag más népek történetébe is azonban úgy, hogy abból Izráelnek csak előnye származhatott. Ez a hit magyarázza meg azt, hogy a vereségek idején egyfelől komoly megnyugvás, sőt olykor komor hangulat, másfelől pedig bizonyos reménykedő várakozás jellemezte lelki állapotukat. Az volt a meggyőződésük, hogy ilyenkor legjobb kivárni Jahve haragja elmúlását, mert ha Izráel Jahve kiválasztott népe, akkor az nem veszhet el, ellenkezőleg előbb utóbb diadalra kell jutnia Jahve segítségével. Amikor azért csaknem két évszázadon át véres harczok dúltak Izráel és Aram között s a győző legtöbbször nem Izráel volt, a vallásos hit még se mondott csődöt, hanem úgy talált megoldást, hogy a jövő reménységéhez menekült. Ha a jelen nem volt biztató, annál többet vártak a jövőtől. Merész színekkel festették meg, miként fogja Jahve majd az eljövendő diadal napján, az ő napján (",'"] al

>) letiporni választott népének összes ellenségeit s miként szerez így teljes diadalt Izráelnek. A jövő ezen reménysége positive nincsen ugyan sehol se megrajzolva az írópróféták előtti időből származó iratokban se, azonban magoknak a prófétáknak ezen hit ellen indított polémiájából, másrészt pedig a jövőre vonatkozó prófétájukból világosan kitetszik, hogv ez a hit uralta akkor a lelkeket. így tehát a próféták beszédeiből kell az uralkodó közfelfogást mintegy reconstruálnunk s egyúttal néznünk, milyen viszonyban vannak ebez maguk a próféták, azaz: hogy kapcsolják össze ők Istent a háborúval s a nemzeti czélokat Jahve akaratával és világüdvözítő tervével. A közhit a jövendő jobbra fordulását, a nemzeti dicsőség felragyogását kétségtelenül egy diadalmas háborútól várta. Ha azért a próféták a jövendőről szólnak, már ezen okból