Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom
236 Dr. Deák János. pontból s Izraelre való vonatkozásában legnevezetesebb eseménye e korszaknak a syr-efraimi háború (735—734), Aram bukása. Damaskus elfoglalása (732); Samária ostroma, eleste, Izráel deportatioja (722); Jeruzsálem ostroma s váratlan, csodás felszabadulása (701). Egy évszázaddal később 597-ben bekövetkezik Judának és Jeruzsálemnek első deportatioja míg végre 586-ban elesik maga Jeruzsálem is, mi által teljesen megszűnik a judai állam önállósága, a nép jelentősebb része Babylonba kerül. Hatodik korszakba a perzsa majd a görög háborúk idejét kellene foglalnunk. Ezt azonban megemlítenünk is elég s róla bővebben szólni teljesen felesleges, már csak azért is, mert ezekben a háborúkban Izráel, illetve Juda többé mint hadviselő állam nem szerepelhetett. Azokat a fegyveres felkeléseket pedig, melyekkel a fogság utáni Juda megkísérelte önállóságát visszaszerezni, igazi háborúknak nem nevezhetjük s különben se vetettek ezek új problémákat s új megoldásokat a fölszínre. Végül csak utalunk a makkabeusok háborús korára, amely már az O-Testámentom keretén kívül esik, bár megengedjük, hogy egyes zsoltárok ebből az időből származhatnak s így világot vethetnek ezen lázas idők háborús hangulatára, lelkesiiltségére is. Ezek az itt csak vázlatszerűen megemlített háborúk azt mutatják, hogy Izráel népének, különösen Judától eltekintve, békés esztendeje valóban alig volt. Ebből a puszta tényből következik, hogy a culturkép, melyet az ó-testámentomi iratok alapján festhetünk, egy háborúskodó nemzetnek műveltségi fokát s a háborús idők erkölcseit mutatja; 1) a mellett azonban következik az is, hogy a vallásos élet se lehetett független ily hosszú idő alatt a háborús lehetőségektől, más szóval, hogy a háború fontos tényező volt Izráel vallásának fejlődésében is. De következik a fönti ténymegállapításból végül az is, hogy nagy tévedés volna, ha egységes képet várnánk az O-Testámentomtól a háborúra vonatkozó összes vagy csak alapvető kérdésekben is. Hiszen az O-Testámentom tudvalevőleg legalább is egy ezredév történetének a tüköré, már pedig psychologiai lehetetlenség, hogy ily hosszú időn keresztül változáson ne menjen át a kétségtelenül kissé conservativ néplélek is: így nem lehetett Izráelnek se egységes felfogása a háborúról. De ha így áll a dolog, akkor ez azt jelenti, hogy a rendelkezésünkre álló ide vonatkozó anyagot a föntebb vázolt háborús korszakok között szétosztva, időrendi egymásutánban kellene vizsgálnunk. Ez azonban, míg egyfelől nem czélra vezető — sok ismétlést eredményezne — másfelől meg lehetetlen is akkor, amikor sok ó-testámentomi irat Ezt. szükségesnek tartjuk hangsúlyozni a szigorú tárgyilagosság szempontjából, inert pl. Stade Β. is túlzott egyoldalúsággal itéli meg Izráel ekkori életét. Biblische Theologie des At. Tübingen 1905. c. művében 199. 1. t
