Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom
234 Dr. Deák János. Izrael háborúival, illetve kisebb-nagyobb haditényeivel legelőször Mózes idejében találkozunk. Ami természetes is. Mózes idejében, az δ szervező vaskeze alatt lett Izráel egységes nemzetté, melynek legerősebb, talán egyetlen, összetartó kapcsa a Jahve-vallás volt. Az δ vezérlete alatt indúlt az ifjú, harczokhoz még nem szokott, nemzet új hazát keresni, illetve a bibliai traditio szerint apái földjét birtokba venni, s vele küzdötte át első harczait is. Nem lehet e helyen czélunk Izráel háborúinak részletes felsorolása, esetleg az ide vonatkozó történeti tudósítások hitelességi kérdésének a tárgyalása; nem akarjuk Izráel hadviselésének a módját, technikáját se ismertetni, bármily érdekesnek ígérkeznék is az, — Izráel háborúit mi csak vallásával való kapcsolatában óhajtjuk vizsgálat tárgyává tenni. Ezért Izráel háborúi felől itt csak a legszükségesebb tudnivalókat említjük meg. * * * Izráel történetét háborúi tekintetéből úgy általánosságban hat nagyobb korszakba oszhatnók föl. Az első az Egyptomból való kiszabadulástól egészen a Kanaánban való betelepedésig tart. Legnevezetesebb hadieseményei ennek az időszaknak a Vörös-tengeren való átkelés, az Amálek elleni háború, a Kanaán területére délről való betörési kísérlet s ennek kudarcza; az Ammon ós Moáb elleni hadivállalkozás; a Jordánon való átkelés, Jerikhó elfoglalása, Ai megszállása, Béthel bevétele s az ország jelentős részének, de nem egészének, a meghódítása. Különösen egyes erődített helyek ós a sik területek maradtak a kanaáni őslakók birtokában, kik hadi technikájuk tekintetében kétségtelenül az izráeliek felett állottak. Ezt a kort Izráel hőskorának kellene neveznünk, melynek főhőse Mózes, illetve mellette és utána Jósue. 1) — A második korszakot a letelepedett népnek országa megtartásáért vívott harczai jellemzik; ezen harczok során Izráel rendszerint védekezik, ritkán támad. Ellenségei nem csupán a benszülött kanaániak, de ezeken kívül Ammon, Midián stb. Izráel ez időben többször elveszti, ha nem is a maga egészében, önállóságát, de vitéz bíráinak vezérlete mellett sikerül azt mindig visszaszereznie, végre a harcziasabb filiszteusoknak sikerül Izráelt hosszabb időre leigázni. Ebben az időben tanulja meg Izráel igazában a hadakozást (Bir. 3 2) a fönt említett bírák vezette hadivállalatok során. Ezeket a bírákat azonban épen ezért nem szabad békés idők peres ügyeit intéző bíráival azonosítanunk. Alapjában alkalom szülte hadvezérek ők, kik Jahve szellemének indításából kerültek egyegy törzs, ritkábban több törzs élére, a szerencsésen befejezett !) Jósue történeti személyiségére vonatkozólag v. ö. Kittel R.: Geschichte des Volkes Izráel I. Gotha 1912. 601. 1.
