Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira

232 Dr. Zsilinszky Miliüly. utolsó 73-dik szakasz ismét sokat ront ezen feltételes kifejezésével ; „ha (ezen kánonok) minden keresztyén prédikátornak tetszendenek /" Ebből mindenki azt a következtetést vonhatta, hogy ha pedig nem tetszendenek mindenkinek, akkor nem is tartozik engedelmeskedni! Szóval: több ilyen tág értelmi kifejezés illusoriussá tette a külöinben jeles egyházi törvénynek hatását. És volt még más körülmény is, mely ezen zsinati törvény alkalmazását megnehezítette. Nevezetesen az, hogy ámbár e zsinatnak rendelkezései kiterjednek az egyházi életnek minden viszonyaira: az egyház fentartó patronusok mint adómentes nemes urak, nem biztosították papjaikat és tanítóikat, sem ezeknek családját az élet nyomorúságai ebben. Nem kívántak zsinatilag intézkedni az egyházi tisztviselők kötelező anyagi ellátásáról. Úgy látszik ez a kényes kérdés a későbbi századok patronusaira feladatul maradt. Ez azonban nem törtónt ineg. Ez a mulasztás aztán állandó betegséggé fajúit, a haladni szerető evangéliomi egyház kebelében. Az az óriási ellentét, mely a gazdag és hatalmas kath. klérus és a szerény, gyakra nanyagi nyomornak kitett evangélikus papság ós tanítóság között fennmaradt; továbbá az a szervezetlenség, mely az ország külömböző vidékein lakó híveket egymástól eltávolította, lehetetlenné tette az evang. egyház kellő haladását és óhajtott felvirágzását. Dr. Zsilinszky Mihály.