Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira
208 Dr. Zsilinszky Miliüly. Mihály jeles történetírótól és a ΧΙΧ-dik század egyik legjelesebb püspökétől, akit senkisem vádolhat meg felekezeti részrehajlás bűnével, mikor az igazsághoz képest ezeket írja ezen kor jellemzéséül: „A püspökök nagy része a világi urakkal fényben, pazarlásban, világi kedvtelésekben vetélkedve kéjelgett; s hogy azokat költséggel győzze, kincsszerzésben fáradott. Voltak, kik kereskedést; mások, kik zsidókkal szövetkezve, uzsorát űztek. Amavval egyebek között Zsigmond, pécsi : emevvel pedig Várday Pál egri püspököt; sőt magát Szalkay érseket is vádolják emlékeink. Mások az alsóbbrendű papságot annyira zsarolták, hogy azt az ország rendeinek kellett védelmük alá fogadniok. Az erdélyi püspököt iszákosnak és nyerészkedőnek; a nagyváradit hobortosnak; a veszprémit pazarnak és hazugnak festik egykorú íróink." 1) Oláh Miklós, esztergomi érsek, 1557. junius 10-dikén kibocsátott rendeletében arról panaszkodik, hogy némelyek Isten egyházainak birtokába törvénytelenül léptek. A papi és szerzetesi öltönyt megvetvén, világi ruhában járnak anélkül, hogy a főpásztori megerősítést kieszközölnék, javadalmuknak a lelkiekben és világiakban, kormányzását átveszik. Ilyen viszonyok mellett önkényt merül fel a kérdés, hogy mi volt annak az oka, hogy a hazai protestantismus, mely a Krisztus evangeliomáórt oly hatalmasan küzdött, nem bírt megbirkózni a megromlott katholiczismussal ? Erre a kérdésre kellő felvilágosítást adnak azok a zsinatok, melyeket tiszteletre méltó őseink szervezkedés czéljából századokon át tartottak ós azok a nehéz politikai és társadalmi viszonyok, melyek a biztosabb haladáshoz szükséges anyagi eszközök megszerzését és megtartását lehetetlenné tették. Azt hiszem, érdemes ezekről gondolkodni és a kellő tanúiságokat egyházunk haladhatása érdekében levonni. História est testis temporum et magistra vitae. Vajha tanulnánk belőle valami életre való bölcsességet! I. Első hazai törvények a lutheránusok ellen. — Több eretnek felekezetek küzdelmei a dogmákról. — A lutheránusok, kálvinisták és unitáriusok meghasonlása — és ezek zsinatai ; keserű harezaik egymással. — Oláh Miklós az eretnekek ellen — Törvények és szabályok és azok feletti keserű viták. Annak a kalapácsnak ütései, melyekkel Luther a híres 95 tételt a wittenbergi vártemplom ajtajára kifüggesztette, Magyarországban is visszhangra találtak. L. Horvát M. Kisebb tört. munkái. Pest, 1868. 11. 1.
