Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Daxer Györgytől: A római levél első szakasza 1,18—3,20

200 Dr. Daxer György. állítja, addig a 2. fejezet 3. versével az apostol átmegy annak kimutatására, hogy ez a jövőben, a végső ítéletben is így lesz. Ekkor is sújtani fogja az isten haragja a bűnösöket. S ezt aztán fejtegeti Pál a 2. fejezet végéig. Ezen belül a 11—29. vers indokolja a 6. versben kifejezett igazságot. Nevezetesen azt, hogy az ítélet napján isten mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni, a 11. vers avval magyarázza. hogy az isteni bíró személyválogatást nem ismer, tehát a törvény birtokosai, a zsidók és a pogányok közt (mint a következő versek mutatják), különbséget nem tesz. Látjuk tehát, hogy egészen eddig az apostol csak az emberekről általában szólott s ezen emberiségnek zsidókra és pogányokra való szétválasztása és e szerint való megítélése csak ezután következik (a 12. versbenV A 9. és 10. versben a zsidókról ós a görögökről meg a görög míveltségüekről van szó, nem pedig a zsidókról és a pogányokról. De még a zsidóknak és a pogányoknak ez a megkülönböztetése a következő versekben sem jelenti még mindig egyúttal a zsidókkal való kizárólagos foglalkozást. A 12. vers (annak bizonyítására, hogy isten különbséget az ítéletben nem fog tenni) hangoztatja, hogy akik (akár törvénynyel, akár a nélkül) vétkeztek, azok elvesznek. S a törvénynek nem puszta hallgatói, hanem cselekvői fognak igazaknak ítéltetni (13. v.). Isten ily alapon a pogányok felett is ítélhet, mert azok természettől cselekszik a törvény cselekedeteit (14—16. v.). De ilyen az ő ítelete a zsidókkal szemben is (17 — 29. v.). A zsidót az ő előnyei: zsidó volta, a törvény, istenismerete stb. (17. 18. v.) és ezekre alapított buzgólkodása (19. 20. v.) egyáltalán nem menti meg, ha nem ól azok szerint (21. 22 v.), hanem istent megbecsteleníti (23. 24. ν.). A körülmetélés és zsidó voltának előnyei csak úgy érnek valamit, ha a törvényt megtartja (25—29. ν). Csak ezen szakasz elején, a 17. versben szólítja meg tehát az apostol a zsidót. És csakis ezen szakaszban foglalkozik egyedül vele. Ez addig nem történt, hanem, amint láttuk, az 1 — 10. vers még általában az emberekkel és cselekedeteik szerint igazoló sorsukkal foglalkozott, míg a 11—16. versben az apostol megkülönbözteti ugyan már a zsidókat a pogányoktól, de nem foglalkozik még egyedül csak a zsidókkal, hanem a zsidókra és pogányokra oszló egész emberiséggel, hogy aztán végre a 17—29. versben forduljon egyedül a törvény és a körülmetólkedés népéhez. A nélkül, hogy a 2. fejezet exegesisónek sok, nehéz problémáját csak érinthetnők is, azt hisszük, hogy a római levél első és 2. fejezete tartalmának vázolása és összefüggésének feltüntetése alapján megállapíthatjuk, hogy az apostol fejtegetéseivel ki akarta mutatni, hogy Isten