Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

190 D. F.rdős József. (4

7), vagyis az Ő általa megállapított és az evangóliomban kijelentett erkölcsi világrend kötelező érvényének elismerése és megvalósítása. Ez a kötelesség az Isten akarata iránt tanúsítandó alázatosságot, készséget, szolgálatot feltételez, ami viszont az Isten szeretéséből mint kútfőből ered. Ehez járujon a hitből fakadó, hittel teljes imádkozás, ή ευχή της πίστεως (1 f

i, 5

1

5), melyben feltárja az ember az Isten előtt mindazt, amire lelki-testi, földi és mennyei tekintetben szüksége van. Az. aki haboz, kételkedik, hogy vájjon beteljesűl-e a kérése, az inkább ne is imádkozzék, mert Isten csakis a féltetlen, teljes bizodalomból és odaadó hűségből származó könyörgést méltatja meghallgatásra, míg a kétszínűtől és ingadozótól elfordul. Az Istennel benső lelki közösségben élő keresztyén ember imádságának csodálatos ereje van. Erre való tekintetből javalja Jakab, hogy ha valaki beteg, hívassa magához a gyülekezet presbytereit és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal, az Úrnak nevében, és a hitből való imádság—úgymond — megtartja a beteget és felsegéli őt s még ha bűnt követett is el, meg fog az néki bocsáttatni (5

1

4. 1

5). Nyilvánvaló, hogy amikor Jakab itt, a gyülekezet beteg tagja mellett, vagy felett (bi' αίτόν semmiesetre sem = pro eo, vagy pro salute eius) mondandó könyörgéssel mintegy kapcsolatosan az olajjal való megkenést is megemlíti, ezt csupán a beteg meggyógyúlására irányúló alkalmi ténykedésnek tekinti, anélkül, hogy a hívő ember könyörgését a betegnek olajjal való megkenésével akarná, vagy czélozná kiegészíteni, avagy éppen hatályossá tenni. A beteg hívőnek bekövetkező gyógyulását és felépülését bizonyára nem az olajjal való megkenésnek, hanem a hit imádságának tulajdonítja .Jakab apostol. Ε tétel elemzésénél figyelembe kell vennünk azt is, hogy az olajjal való megkenés ősi keresztyén szokás volt, amennyiben azt már a tanítványok is alkalmazták a betegek gyógyításakor (Mk 6

1

3) oly módon, mint ahogy Idvezítőnk az Ο csodás hatású gyógyításainál szintén használt hasonló szereket. Kinek jutna azonban eszébe, hogy akár az olajnak, akár más ilyen gyógyszernek lehessen tulajdonítani azt a gyógyulási eredményt, amely egyedül Isten munkája, aki, noha emberek által közvetített eszközök útján, adja vissza a betegnek az erőt és egészséget. Ezzel távolról sem érintjük vagy csökkentjük az egyes kipróbált gyógyszerek hatásában való bizodalmat, hanem csakis rámutatunk arra a tapasztalati tényre, amely szerint még a legkitűnőbb orvosi szerek is csődöt mondanak számos olyan esetben, amikor a hívő könyörgés következményéül kedvező fordulat áll be a beteg ember állapotában. Jakabnak sem volt tehát, aminthogy nem is lehetett a gon-