Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
18 D. lírdós József. nefe, szíve tisztátalan dologra nem gondol, nem hajol, ha bánkódik, gyászol és sír az elkövetett, megtörtént vétkei miatt és megalázza magát az Úr előtt. Ebben az esetben bízvást remélheti ós meg is nyeri Istentől a megnyugtatást, vigasztalást, kegyelmet, életet és dicsőséget (4 7_i 0). íme, a lelki megújulás eme folyamatában szó sincs a Krisztus váltságérdemeről: mégis oly hű evangéliomi szellem nyilatkozik meg az apostol előadásában, hogy annak igazságát semmiképpen sem vonhatjuk kétségbe. Rokon vonás tükröződik vissza abból a tanításából is, mely szerint a hitből származó imádsággal ós az őszinte bűnbeismeréssel oly hathatós Ígéretet kapcsolj össze, amelynek megvalósulása felől kezességet nyújt az Úrban való bizodalom. Aki nevezetesen hittel fohászkodik Istenhez a bűnbocsánatért, megnyeri azt, minthogy a hit meg nem szégyenül (5i f t. 1 6.); viszont a földi bajok eloszlatására, a testi szenvedések, betegségek enyhítésére is legjobb gyógyszer a hitbuzgó könyörgés (5 1 4). Mindezek a gyakorlati vonatkozású tótelek azonban nem azt igazolják, hogy Jakab a sarkalatos jelentőségű soteriologiai dogmák hirdetésétől idegenkedett, hanem csupán azt, hogy az ő olvasó közönsége nem nyugtalankodott az idvezűlés bizonyossága felől, tehát nem kellett ezt a tételt behatóbban magyarázgatni előtte: azonban arra igenis szükség volt, hogy kiki az evangéliomi örök elvek gyakorlati áldásait megismerje és azokban gyarapodjék. Ezért ez a látszólag dogma nélkül való evangéliomi keresztyén útmutatás. Szóval, míg Jakab a kiválasztás üdvtényéről Pállal teljesen egyezőleg gondolkozik és tanít, addig az azzal kapcsolatos tételeknél bár eltér tőle, de azért nem kerül vele ellenkezésbe, habár egészen egyéni színezetű és jellegű felfogásából azt állapíthatjuk meg, hogy az evangéliomot a páli abstrakt értelmezéssel párhuzamosan az apostolok korabeli, közelebbről éppen a jeruzsálemi gyülekezet életére való gyakorlati irányú alkalmazással tanította és terjesztette, anélkül, hogy ezzel a felfogásával és eljárásával valamely új irányzatot akart volna meghonosítani. A megigazulásról. Az írás egybehangzó tanítása szerint a megigazulás alapja, forrása és oka — a hit. Arra a kérdésre, hogy én a bűnös, mimódon leszek igazzá Isten előtt? miképpen nyerem meg Tőle, mint objektiv üdvjót, a bűnbocsánatot és az > rök életet?: a biblia egybehangzólag azt feleli, hogy — hit által. Az idevonatkozó, főképpen Pálnál található döntő bizonyságok közül ehelyütt csak kettőre útalok. Az egyik negative állapítja meg, hogy az ember megigazul törvény cselekedetei
