Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

168 D. Erdős József. tények felett döntsön, amiből önként következik, hogy aki az embertársak felett hivatatlanúl, könnyelműen, lelkiismeretlenül ítélkezik és őket kárhoztatja, az az ember olyan kiváltságos jogot igényel és bitorol, amely őt egyátalában nem illeti meg. Hogy az ilyen oktalan hóbort mily szörnyű esztelenségre vezethetné a másokat becsmérlő és kárhoztató bűnöst, arra Jakab minden komolyabb czáfolgatás mellőzésével csupán eme szónokias kérdéssel mutat rá: Ugyan kicsoda vagy te, óh Ítélkező ?; azaz: Te, aki a felebarátot megítéled, hogyan nem gondolsz a magad elenyészően csekély, úgyszólván semmi voltára? Erre a kérdésre a kellő felelet az egyedüli törvényadóval és ítólőbíróval való szembeállítás mellett szinte magától érthető. Ezzel a bűnnel függ össze a mások bosszantása, ingerlése, izgatása, amit szintén a nyelvvel követ el az ember. Az ellenszenv, a türelmetlenség, az elfogultságból eredő rosszakarat mindig kész arra, hogy az előtte vagy rá nézve kiállhatatlan embert nyugtalanítsa, háborgassa, sőt még éjjeli álmában is zavarja. Jakabnak sok ilyen eset juthatott tudomására, külömben nem intette volna levele olvasóit így: μη στενάζετε, αδελφοί, ν.ατ' άλλν^λων (5

9). Miként az imént, úgy itt is olyan cselekedetet igyekszik elhárítani, amit a gyülekezeti tagok egymás ellen mívelnek, ahelyett, hogy egymásért és egymás mellett buzgólkodnának. A mellőzött, lenézett, hátra szorított, elnyomott emberek számára nem marad más út és mód, mint a keblök mélyéről felajzó sóhajtozás, a vádként kitörő nyögés és keserves panaszkodás, legfeljebb pedig még a sikertelen zúgolódás. Mert nehéz feladat ám várni, kitartani akkor ós ott, amikor és ahol fent és környöskörűl mindenütt csak negatívumot, zárt ajtókat, rideg közönyt, nemtörődést tapasztal az ember. Keresztyén társadalomban nem volna szabad ilyen dolgoknak megtörténni. Viszont azoknak, akik ilyen méltatlan bánásmódban részesülnek, meg kellene gondolniok, hogy még az ellenségeinket is szeretni kell és nem volna szabad siettetni az ítéletet, amely előbb-utóbb elmaradhatatlanul bekövetkezik. Aki erős a hitben, az bízvást tűr és bármi viszontagságok között reméli a jobb jövőt. Úgyis közel van ama Bíró. sőt már az ajtó előtt áll, hogy ítéletet tartson ; nincs tehát semmi ok arra, hogy őt nyugtalankodással, ideges kifakadásokkal, vagy elfojtott zúgolódásokkal a hivatására emlékeztessük, mivel ő jól ismeri és tudja a mi bajainkat és mindig a kellő időben megjelen kellő segítségül. Nagy jelentőségű továbbá az a tilalom, melyet Jakab a nyelv által elkövetett esküdözés, illetőleg a hamis eskü kiirtása végett nyilatkoztatott ki eképpen: „Mindeneknek előtte atyámfiai, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se semmi