Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Könyvismertetés - Dr. Szelényi Ödöntől: Császár Mihály, Az academia Istropolitana

Κ öny vismertetés. 155 Nagy tárgyszeretettel, gonddal, választékos nyelven megírt dolgozat, az előbbivel együtt a könyv legértékesebb darabja. Abban azonban téved, hogy a nyugati gótok betörésével kapcsolatban „pogány germánok"-ról beszél, mert ezek keresztyének, még pedig ariánusok voltak. Ezek Révay tanulmányai. Ha nem is mind egyformán sikerült, egészben véve mind becsületes igyekezettel s nem közönséges írói tehetséggel, helyen kint valóban szép, emelkedett, választékos irállyal megalkotott dolgozat. Sok ujat még egyelőre nem mond. Dolgozatai nem mindenütt támaszkodnak eredeti forrástanulmányokra, hanem az egyháztörténetírás külföldi mestereinek munkáira. Maga hivatkozik bevezetésében Harnackra. Ennek a nagy tudósnak kétségtelenül igen jelentékeny érdemeit azonban némileg túlozza is. Egészen neki tulajdonítja az ókeresztyén élet feltámasztásának dicsőségét, holott ebben az úttörő érdeme Baur Ferdinándot illeti meg. Ezzel persze amannak hervadhatatlan babéraiból egy levelet sem akarunk letépni. A nyolcz dolgozat és eddigi sikeres munkássága mindenesetre reményt kelt aziránt, hogy egyháztörténeti irodalmunk Révayban jeles munkást nyer, ki több, nagyobb, önállóbb monographiákban is bizonyságot fog tenni tehetségéről és készültségéről. Dr. Magyar Győző. Jbr. Császár Mihály; Az academia Istropolitana. Mátyás király pozsonyi egyeteme, Pozsony 1914. 141 lap. Ára 3 korona. (Főbizományos: Kókai L., Budapesten.) A történetíró munkája nem merül ki a forrásanyag felkutatásával és annak kritikájával, hanem legnehezebb és legszebb feladata akkor kezdődik, mikor az egyes adatokat, mint egy fejlődési sorozat tagjait ki kell választania és egymással összekötnie, az egyes elkülönített tények között kapcsolatokat teremtenie, a jelenségek magyarázatát és értelmét adnia, egyszóval mikor életet kell öntenie a holt oklevelekbe és maradványokba. Itt minden alaposság, éles kritika mellett bizonyos teremtő szemléletre van szükség, mely a phantasia közreműködése nem jön létre. Természetes azonban, hogy a történetíró nem engedheti át magát szabadon mint a költő képzelete működésének, hanem szem előtt tartva a speciális feltételeket és viszonyokat és mindig ragaszkodva a biztos tényekhez, kell megalkotnia a maga combinatioit az általa rajzolandó kép kikerekítése czéljából. A történetírónak jelzett tulajdonságai szerencsésen egyesülnek fiatalabb historikus nemzedékünk egyik kiváló tagjában, Császár Mihályban, aki legújabb munkájában a már ismert, de újabb okleveles anyag felkutatásával is több tekintetben tovább viszi az első pozsonyi egyetemre vonatkozó ismereteinket. El-