Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

Jakab apostol theologiája és ethikája. 15 azokat Isten kiválasztotta, hogy ezzel a tényével megszégyenítse azokat, akik magukat bölcseknek, hatalmasoknak és tekintélyeseknek tartják (1 Kor\ 27.2s )· A

ζ isteni kiválasztás pedig elevevégzésen nyugovó tény, melynek czélja az örök élet és idvesség (Ef 1

4.). Ez elvi döntés szerint nem lehet mindenki tagja az Isten országának, hanem csakis az, akit Jsten kiválasztott. Jakab nem foglalkozik behatóbban a kiválasztás üdvtényének történeti és dogmatikai igazolásával, minthogy ez nem is czélja; azonban teljesen páli értelemben tanít róla, amikor így szól: „Halljátok meg (azaz figyeljetek ide) kedves atyámfiai: Akik a világnak szegényei (akiket a világ szegényeknek néz és tart), avagy nem azokat választotta-e ki az Isten hitben gazdagokúi és örököseiül annak az országnak, amelyet Ο azoknak ígért, akik Őt szeretik?" (2

V). Kz az egyszerű, világos kérdés voltaképpen kijelentő mondat és úgy hangzik, mint alapíge, mely már kialakult és befejezett nézletnek és meggyőződésnek a magva, veleje, kész eredménye. Jakab ugyanis tömör szövegezéssel azt hirdeti, hogy Isten a kiválasztás tényénél nem nézi azt, hogy bárki is melyik népből, nemzetségből, családból származik, hanem szabadon, minden emberi tekintettől függetlenül választja ki az emberek összeségéből azokat az egyeseket, akiket országának örököseiül rendelt. Jóllehet ezeket a világ fiai szegényeknek, koldusoknak, alacsony sorsúaknak tartják, de Isten őket hitben gazdagokká, bővölködőkké ós a mennyek országa polgáraivá teszi. Megvalósítja rajtok ama változhatatlan ígéretét, mely szerint megtartja a nyomorultakat, örömöt nyújt a szenvedőknek, akik viszont Ο benne bíznak és vigadoznak. Emlékeztet egyszersmind ez az alapíge arra a Jakab által bizonyára jól ismert és itt mintegy visszhangoztatott deuteronomiumbeli (7

9) kijelentésre, melynek értelmében Isten megtartja a „szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik Ót szeretik ós parancsolatait megtartják. Mindkét egybehangzó bibliai nyilatkozat szerint a kiválasztás üdvtényének oka és forrása az Isten iránt való szeretet, ami természetesen nem csupán érzés, hódolat, hűség, hanem egyszersmind az embertársak iránt cselekedetekben megnyilatkozó jóindulat és áldozatkészség. Eképpen gondolkozván Jakabnak a kiválasztásról szóló alaptétele felől, nem csatlakozhatom ahoz a többségi nézethez, mely szerint itt az (/.λέγειν illetőleg εκλέγεσθαι verbumot más vonatkozásban kellene magyarázni, mint ahogy példánakokáért többnyirePál használja a leveleiben. Ha ugyanisaztmondhatnók, hogy Jakab ebben a nagy jelentőségű alaptételben csupán azt akarta jelezni, hogy Isten a szegényeket avégett választotta ki, azaz arra rendelte, hogy gazdagok legyenek, ha és