Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Könyvismertetés - Dr Wágner Lajostól: Kornis Gyula, Történelem és psychológia

150 Κ öny vismertetés. 150 lényük egészét, együttérez a töredékes adatokból megállapítható egyes vonásaival s a lelki erők csodálatosan összeszövődő sokféleségébe beleéli magát. És a teremtő phantásiának is jelentős szerepe van a történeti tudományos ismerésben. A történelemíró a múltból megmaradt jelekből kénytelen lelki állapotokat és összefüggéseket reconstruálni, a hiányzó szakadékokat kitölteni. Tekintetbe jő még az akarat szellemi élete és tettereje. A történetnek vannak nagy halottjai, a kiket inkább élőknek lehetne tekinteni, a kik mint tetterős, leleményes férfiak súlyos megpróbáltatások árán győzelemre jutottak. De vannak abnormális emberek is, a kiknek számos történeti ténye, jelleme, cselekvése egészen érthetetlen előttünk a lélek pathologiai ismerete nélkül. Mind a lélektan, mind a történelem lelki tényekre vonatkozik. A lélektan mint rendszeres tudomány, a lelki élet általános leírására és magyarázatára törekszik, a történelem pedig egy bizonyos egyéni nagy collektiv léleknek fejlődését a maga különvalóságában írja le. Mindakettőnek tárgya a lelki élet, a lelki fejlődés. Volt idő, midőn a történelem az egyház, a jog és alkotmány, a régiségtan szolgálatában állott és a történelemíró nem szabadulhatott korának uralkodó eszméjétől. Niebuhr a kritikai, Voltaire, Schlosser a rationalistikus, Ranke a realistikus irány követői. Figyelemreméltók Humboldt Vilmos nézetei a történelem philosophiájáról és a charakterologiáról. Egy szóval a történelemtudomány fogalma és jellege régi idő óta bizonytalan volt. Lamprecht Károly új methodust követ a történelemírás terén. Szerinte minden történelemírás első sorban a társadalmi lélektan tudománya. Ő a társadalmi lélektan alkalmazásától várja a történelemírás gyökeres reformját. A történelem főfeladata a társadalmi lélektan tényezőinek megállapítása és kidolgozása, melyek minden kultúrnép történetében ismétlődnek, úgy hogy történelmi törvények is hozhatók, melyek a kiváló történeti alakokat háttérbe szorítják. A történelemnek lényegében mívelődéstörténeti és közgazdasági jellege van, s iparkodik a nemzeti öntudat keletkezését, fejlődését és jelen állapotát construálni. Ezt a felfogást érthetőleg különösen a szociologusok nagy tetszéssel fogadták, de a hisztorikusok egy része ellene nyilatkozott. Ez utóbbiak ragaszkodnak azon felfogáshoz, hogy a történelem tulajdonképeni tárgya: az állam történelme. Kutatások nyomán elő kell adni az állam fejlődését és sorsát, valamint a kiváló történeti férfiak tetteit, mert ezek irányadó befolyást gyakorolnak az állam életére. A történelem tartalma tehát lényegileg politikai, államtudományi jellegű. De a történelem magában foglalja a kultúra nagy vívmányait is a vallás, az irodalom, a művészet terén, mert ezek is az emberi munka eredményei a társadalmi, állami kötelékben. Komis műve élesen bírálja Lamprecht-wk\ a történelemtudomány elméletének lélektani alapvetését, azt ingadozónak mondja,