Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: A magyarországi ev. középiskolák tantervének történetéhez (1805-1886.)
A magyarországi ev. középiskolák tantervének történetéhez. 133 szava: „ahány az iskola, annyi az individuum." Nom tartották összeférőnek a prot. szabadsággal, hogy iskoláiknak egyforma szervezete legyen. Nem volt bizony náluk egyforma sem az osztályok száma, sem a tanulmányok rendje, sem a módszeres eljárás. Mindenütt a helyi hagyomány, a helyi követelés szolgált zsinórmértékűi, ettől eltekintve aztán a tanító teljes szabadsággal mozoghatott. Minden új tanító, ha csak szerét ejthette, valami újszerűt igyekezett belevinni a tanulmányokba ós azok módszeres kezelésébe. A tanárok folytonos változásával pedig az új elv nem verhetett gyökeret, hanem esetleg teljesen ellentétesnek adott helyet. Ε hirtelen változásokat pedig az ifjúság sínylette meg első sorban. Mindamellett csak kevesen vették észre e tarkaság baját pl. a nagyérdemű Rezik, általában inkább a prot. iskola fényoldalát, mint annak árnyoldalát látták e túlságosan nagy változatosságban. Eddig csak általánosságban jellemeztük a prot. iskolákat, most hozzátehetjük, hogy legnagyobb volt a változatosság, rendszertelenség, sőt bátran mondhatjuk azt is, hogy rendetlenség az ev. gymnasiumokban. közelebbről a királyhágón inneni ág. hitv. evangélikusok gymnasiumaiban. mert az erdélyi szászokéiban hasonlíthatatlanul nagyobb volt az egyöntetűség, a rend, a fegyelem. A Ratio «ducationis csak annyiban változtatja meg a helyzetet, hogy a lutheránus intézetek legalább külsőleg igyekeznek alkalmazkodni az állam iskoláihoz. Az 1791-ik évi XVI. t.-cz. azonban újra biztosítván a prot. hitfelekezetek autonómiáját az egyöntetűség felé való haladást némileg megakasztotta. A prot. autonomiára való hivatkozás ismét a legellentótesebb reformjavaslatokat vetette felszínre. Csak a XIX. század első éveiben jelenik meg újra nagyobb határozottsággal az egységesítés törekvése. 1805-től kezdve aztán úgyszólván szakadatlanul hallunk az evangélikusok összes iskoláira kiterjesztendő teljes iskolai rendszer megalkotása körüli tárgyalásokról. A terv többé le sem kerül a napirendről, de ismét igen jellemző, hogy amennyiben az életrevaló eszme bele nem fullad az „albizottságok" vagy választmányok tengerébe, mindig hihetetlen nehézségekkel jár a nagy körültekintéssel, sokszor fölösleges meghányással-vetéssel megállapított ós elfogadott rendszernek a keresztülvitele, amiben — valljuk meg — egyéb akadályok mellett a kicsinyeskedő hiúságnak, particuláris érdekeknek is nagy része volt. Egy az ország összes evangélikusai (itt mindig a királyhágón innenieket értjük!) szükségleteinek megfelelő egységes iskolai rendszer megalkotásának a dicsősége a magyarhoni ev. egyház egyik nagy alakjához: Schedius Lajoshoz fűződik (1768—1847.). Ε kiváló fórfiú, aki a nyelvészet és a aesthetica tanára volt a pesti egyetemen a magyar culturélet majd
