Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Szlávik Mátyástól:· Keresztyén élet- és világfelfogásunk

128 Dr. Szlávik Mátyás. pártatlan bíróság, amely előtt minden élet- ós világfelfogás igazolhatná magát. Hisz szegény volt, inkább contemplativ mint külsőleg activ életet élt, országát nem e világból valónak mondotta, kora tudományát és művészi mozgalmaitól elfordult, az ellenség végnélküli szeretetét sőt a jogtalanság eltűrését hirdette s általában emberileg megvalósíthatatlan erkölcsi követelésekkel állott elő. Akik így beszélnek, félreismerik Jézus igehirdetésének mélyebb erkölcsi értelmét és nagy jelentőségét. Sem pro, sem contra nem foglalt állást p. o. a vagyon, cultúra, művelődós, állam- és hadviselés kérdéseiben. Egy általánosan kötelező socziális életrend felállításától következetesen tartózkodott. Sem a gazdagok, sem a szegények evangéliumát nem hirdette. Sem Rothschild, sem a proletár nem az ő ideálja. Az emberek társad, állásának külső különbözősége iránt közönyös. Még a műveltség vagy műveletlenség kérdése sem érinti. Mint „lelki orvost" csak az emberi lélek benső kiművelése, vagyis az istenhez s az ő szent akaratához való helyes viszonya érdekelte. Ahol e vallás- és erkölcsnevelői munkásságában, vagyis a belső ember kiépítésében akadályokra talált, azokat leküzdötte és lehetőleg elhárította. Az erkölcsi érzületet és akaraterőt irányítja, de sehol sem ád casuistikus szabályokat a külvilági élet folytatására. Az erkölcsiség czentruma, hogy úgy mondjuk temploma, s nem annak peripheriája az, aminek kiépítésén kegyelet mozgató istenhittel és önzetlen felebaráti szeretettel élte végéig fáradozott. Azért az ő életműve nem állapot, hanem folytonosság: folytonos reformálás és építés a világ s az élet christianisálásában. Az érzület és az akarat s nem az értelem ethikájának hirdetője. Voluntarista s nem intellectualista. Egyéniségének bizonyos hősies vonása van a felismert istent akarat követésében. Az emberi lélek s az activ szellemi akarat véghetetlen becsét és értékét hirdeti. Csupa alkotó egyéniségeket kiván istenországa erkölcsi birodalmában. Nietzsche „emberfölötti lénye" azonban e keresztyén élet- és jellemkép torzképe. De nála istenhit és emberszeretet karöltve halad egymással. Hite forrása az ő erkölcsi cselekvőségének s egész erkölcsi életének. Egy minden ízében activ és universalis jellegű életkeresztyénség az ő ideálja, amelyben helye nincs a laza, felületes optimismusnak vagy a komor, mogorva pessimismusnak. Nem világmegvetést vagy hódítást, hanem világboldogítást tanít, s nem embergyűlöletet, hanem az ellenségre is kiterjedő és mindenkor megbocsátó általános felebaráti szeretetet. Ez universalismusával nyitotta meg a keresztyénség az anyagi és szellemi forgalmat az emberek között, ledöntötte az antik választófalakat, s megvetette