Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor

A göinöri ág. hitv. evang. esperesség története. 103 186 1.). Ezen valószínűleg más esperességek által is támogatott kérelemre leérkezett aztán a hírhedt, 1731 március 21-én kelt császári elhatározás (resolutio Carolina) melynek kihirdetésekor az esperesség 1731 junius 6-án Dobsinán feljajdult, előre látva azt, hogy ezentúl még nagyobb zaklatások várnak reá; de azért el nem csüggedt, hanem rögtön kimondta, hogy midőn egyházainkat majdan róm. kath. papok látogatják csupán „a keresztelés! formulát" kell az agendából kiírni és bemutatni, egyebekben pedig minden felvilágosítást és választ egyenesen megtagadni (Sexti Schmal. 189 1.). Jeszenák Pál és követtársainak jelentését, mely szerint ő felsége négy ág. hitv. ev. superintendens választásához az engedélyt megadta, az esperesség 1732 október 8-án Ratkón azon kijelentéssel vette tudomásul, hogy miután Antoni Sámuel személyében superintendense van, a választásra ^ semmi gondja (Sexti Schmal. 208 209 1.). A pozsonyi kir. helytartó tanács ezentúl sem pihent; 1733 január 27-én kiadta utasítását, hogy minden — tüzetesen felsorolt — róm. kath. ünnep az evangélikusok által is szigorúan megtartandó és hogy az az ellen vétő nemes a világi hatóságtól 6-25 ftig terjedő pénzbüntetéssel, a nem nemes pedig 12—50 botütéssel sújtandó (Sexti Schmal. 224236 1.). Ezen és más efféle intézkedéssel azonban Göinörben csak néhol tudtak célt érni, oly helyen mint pl. Dobsinán, hol egy két cseléden kívül egy róm. kath. lélek sem találkozott, a lutheránus városi tanács a parancsokat tisztelettel tudomásul vette de azontúl a legkevésbé sem törődött velők. Hogy ennek is elejét vegye, az ellenreformatio arra törekedett, hogy minden városban és helységben róm. kath. plébánia legyen, mely törekvés új meg új égbekiáltó jogfosztások és sérelmek kapcsán különösen Mária Terézia uralkodása Gömörben Balassa Pál apostolkodó főispánsága alatt valósíttatott is. 1737 március 4-én elhúnyt Regis Márton rozsnyói (berzétei) lelkész alesperes ós u. a. évi május 6-án Leporini András oláhpataki lelkész esperes is, mire 1737 julius 4-én Dobsinán Fabriczi András nagyszlabosi lelkész választatott esperesnek (Sexti Schmal. 243—244). Ez alatt Kuncz mint az esperesség követe (ágense) folyvást Bécsben tartózkodott és bármily nehéz is volt e követség költségeire adózni, az egyes egyházak és „pártfogók" — értsd a nemes és előkelő híveket — azt még is szó nélkül tették. így történt 1737 október 10-én Gömör-Panyíton is, mikor a szükségelt összeg Draskóczy Sámuel indítványára az egyes egyházakra arányosan kivettetett (Sexti Schmal. 246 I.), ugyanakkor az 1738-ban el is űzött Mikovini Pál oláhpataki lelkész már keservesen panaszkodott, hogy az Andrássy család ok nélkül üldözi (Sexti Schmal. 247 és 250 1.). Antoni Sámuel superintendensnek 1738 augusztus 18-án