Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

•26 Révész Imre. sem tudunk többet, mint amennyit már Révész Imre összefoglalt J) — A szentek aluvásáról stb. szóló „iustus libellus" ellen, mely Dévaynak ós ama bizonyos barátjának együttes szerzeménye volt, intézte Szegedi Apologia című támadását, mely a legnagyobb valószínűség szerint sohasem került sajtó alá s csak a Dévay feleletéből (Disputatio = Confutatio) ismerjük. — A másik polémikus irat, mely a Dévay „Rudimenta salutis"-át, az 52 tételt támadta, már nyomtatásban is napvilágot látott 1535-ben (Bécs, Syngren), „Censurae etc.

u cím alatt, — de lényeges tartalmát Dévay viszonválasza (a De praecipuis art. etc. = Apologia) is megőrzötte. Dévay e művekre az 1535—36 esztendőkre eső sárvári tartózkodása alatt vág vissza két iratával, Amarra szóló felelete az együttes címlapon : Disputatio de statu in quo sint beatorum animae post hanc vitám, ante ultimi iudicii diem, magának a műnek elején: Confutatio apologiae cuiusdam Gregorii Seghediensis, ordinis s. Francisci, super quadam sententia Matthiae Devay, aeditae per eundem Devay Hungarum címet visel; a Censurae megrostálásának künn ..De praecipuis articulis christianae doctrinae" benn „Apologia quarundam pro ρ ősit ion um, summám doctrinae Christianae continentium, contra indoctas censuras, indocti Franciscani, Gregorii Zegedien(sis). Per Matthiam Dévay Hungarum," a címe.'·') A művek részletes könyvészeti, irodalomtörténeti, s részben tartalmi ismertetése és tárgyalása megtalálható a Révész Imre monographiájában,

3) — theologiai elemzésüket a következőkben fogja majd venni a szíves olvasó. Nürnbergi Részben e művek kinyomatása, részben gyomor- és szembetegségének gyógyíttatása céljából indúl el — Nádasdy Tamás hírével — 1536 őszén Németországgá.

4) Ez év november 10-én már Nürnbergben van, ahol a Szent Sebaldus templom prédikátorához, az akkor még csak 30 éves Dietrich Vidához (Vitus Theodorus) már régebb idő óta fűzte bizalmas levelezés útján fenntartott ismeretség. Ez a Melanchthonnal útja; munkái kiadása. ') I. m. 37—40. A Szegedi-féle Censurae Π535) egy példánya megvan a M. Tud. Akadémia könyvtárában is (míg Révész I. a klosterneuburgi kolostor példányán kivűl többnek létezéséről nem tud). — Csak elnézésből származhatott, hogy Szinnyei J. a „Magyar írok . . . stb." XIII. kötetének 545—6 lapjain a Dévay ellenfelét egynek veszi a kálvinista énekíró Szegedy Gergellyel., ') Én az eddigiekben s a következőkben X)(isp), illetve ^4(p) jelzéssel idézem e műveket, a Révész Imre egyvégtében való lapszámozása szerint, az ő szerzette példányból, mely jelenleg Révész Kálmán tulajdona. ') 1. m. 69-99. 4) Lásd A Tízparancsolatnak sat. facsimile kiadásában közölt levelezéseket, amelyeket az Egyhtört. Emlékek III. kötete is közöl, részben helyesebb olvasású szövegekkel.