Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

Dévay-tanulmány ok. 25 vagy a másik, vagy épen mindakettő, magyar szövegű volt. Eredeti alakjokban nyomuk veszett, csak a Disp.- ill. az Ap.ból (a tételeket még valamivel bővebben a Szegedi Censuraejából is) lehet tartalmukat reconstruálni. Hasonlóképpen nincsen nyoma Dévay ama másik két, 1535 előtt írt „tractatulus

u-&mik, amelyeknek cáfolatát Szegedi későbbre igéri.

1) Reformátori.és theologiai álláspontjának első közvetetten Theol. okmányos nyomai 1533 juliusából, bécsi fogsága legvégső .^J^P"j ~ napjaiból valók. Julius 15-én az utolsó kihallgatásról fölvett J nyomai!" jegyzőkönyv kíséretében jelenti Dévay inquisitora, Faber János bécsi püspök Ferdinánd királynak a vizsgálat eredményét és sorait ezekkel a szavakkal végzi: „In summa sein Handgeschrift Lutherisch, Zwinglisch, Buczerisch und andere Buecher, so hinder im gefunden, sein ain anczeigung vyles giffts, so er zu Wittemberg gesogen."

2) Ε sorokból nyilvánvaló, hogy Dévay (legalábbis kassai prédikátorsága idejében) már úgy a svájci, mint a Butzer-féle közvetítő irány gondolataival ex fontibus foglalkozik (ami Fabernek, a volt konstanzi vikáriusnak, Zwingli egykori hívének, majd hatalmas ellenségének kétszeresen szemet szúrhatott). De bizonyos ezzel szemben, hogy még ekkor sem üldözői és ellenei nem látnak benne egyebet lutheránus eretneknél

3) sem a kihallgatásáról felvett (különben is csak nagyon vázlatos) jegyzőkönyvi pontok nem tanúskodnak a lutheránizmus talajáról való határozott letérésről. Ε pontokra különben, a tartalmi analysis szempontjából, később térünk rá.

4) Bécsi, majd budai fogságából (utóbbiból minden való- Első mfivei; színűség szerint 1535 január v. február hónapokban)

5) kisza- polémia^ badulván, a Szegedi Gergely támadásai ellen kellett fegyver- zege n

e ' keznie Nádasdy Tamásnál nyert biztos menedékében. — Dévay ez egyedül ismeretes irodalmi ellenfeléről és műveiről ma ') Postea venerunt in manus du ο alii eiics tractatuli, huic non modo dissimiles, quos, si haec, optime lector, aequi, bonique consulueris, pro tempore, et dei gratia retractabimus." Szegedi G. a Censurae-ban; id. Révész 39. Lehet, hogy ezeknek egyike vagy másika Dévaynak az az „egészen ösmeretlen müve,"· amelyre Révész I. a Tp. végszavából következtet, („Amit ígértem vala néktek Atyámfiai ... ím megadtam" 100.) I. m. 125. ») A jkv. pontokat és a jelentést közölte Fraknói V. Tört. Tár 1880 6—10., és az Egyhtört. Emi. II. 232-234. s) V. ö. Révész Kálmán: Dévay Β. M. kétrendbeli fogsága c. cikkében (Prot. Szemle 1905. 173 skk.) feldolgozott okmányokat az Egyhtört. Emi. II. kötetéből. 4) Föltétlenül szükséges a Dévay által 3 évvel később papírra vetett följegyzésekkel (Expositío Examinis etc.) való összevetésük, már csak azért is, mert a királyhoz irott levelében Faber maga elismeri, hogy „hat sich doch vyl Inred unnd gegen Red darzwischen aus der geschrifft auch sonst zuegetragen, dass hierjn (t. í. a csatolt jegyzőkönyvben) nit geschriben." Τ. Tár 1880. 6. 1. 6) Révész Kálmán i. cikk, 178.