Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Könyvismertetés - A hitújítás terjedésének okai hazánkban 1541-ig

ICönyvismertetés. 319 Módszerének különösen érzékeny fogyatékossága, hogy mélyebb kultúratörténeti pillantásai egyáltalában nincsenek, amiről bizonyság a túlontúl nagy általánosságok felszínén mozgó egész Bevezetése s bizonyság különösen az, hogy a „féktelen pénz- és birtokszerzési vágyat," ezt a magában véve is eró'sen magyarázatra szorúló sociális psychologiai tünetet egész művén keresztül egyik legelsőrangú magyarázó tényezőül alkalmazza az egyházi javadalmak viszonyainak alakulásánál. (3. 1. v. 115. 1.) Pedig ez az egyszerűnek s egyneműnek vett s valójában mégis oly bonyolult tünet igen is számos politikai, társadalmi, gazdasági, kulturai erőnek eredője s a történetírás nem oldotta meg eddig tudományos feladatát, mig ezekre az erőkre rá nem tud mutatni. Igaz, hogy ezeknek a szálaknak bortogatása nagyon messze visz s nem kis kultúratörténeti iskolázottságot kiván: de ha már a szerző egy részletkérdés megoldására oly buzgón rászánta magát, munkája érdemét csak fokozta volna, ha ez okok láncolatán a lehetőség szerint egészen végig megy. — A műnek tán legkevésbbé sikerült része az utolsó rövid fejezet, (122—129. 1.) amely a lehető legvázlatosabban s amellett hézagosan és rendszertelenül szól a tárgyalt évtizedek iskolaügyi viszonyairól, a régi ős uj napság tudománybeli és erkölcsi állapotairól, a hivek elhagyatottságáról — et de quibusdam ali is. Ez alis-ba, ugy szelementében, besoroztatik a reformátorok kulturális munkássága is, amelyről pedig jobb egyáltalában nem beszélni, ha ezt csak olyan felszínesen tudjuk megcselekedni, mint Gedeon teszi (pl. mekkora gondatlanság csak ebben az egy mondatban is: „Az uj hit tanainak terjesztéséért üldözést szenvedett Dévay Biró Mátyás irt egy (?) polemikus munkát, a Disputatiot, irt a tízparancsolatról (! ?), harmadik munkája Orthografia (sic!) Ungarica. (127. 1.). — A XVI. századbeli közember gondolkodásával azonosítja magát szerzőnk, midőn egyes külsőségek alapján komolyan állítja, hogy „a különbség a régi és új vallás között kezdetben csekély volt" (128. 1.) s egyházjogtörténeti képtelenséget vet oda azzal a kijelentésével, hogy .a cuius regio, eins religio" nálunk is érvényesült.") 1. „tridenti zsinat előkelő szónoka, a később aposztatált Dudich" (59. 1.) tudtunkkal sohasem volt váczi püspök s különben sem Ágostonnak, hanem Andrásnak hivták. (Állitólagos „elődje," Perényi Miklós halálakor, 1540-ben egyébként nem volt még több 7 évesnél). — Mind e fogyatkozásokkal és szépséghibákkal szemben a kath. egyházi viszonyok megítélésében nyilvánuló higgadt pártatlansága, itt-ott kicsillanó kath. álláspontjára tekintettel különösen méltánylandó történetírói erénye. Derék művét általában haszonnal forgathatja mindenki, aki az egyes helyek szerint való pontos feldolgozásban kívánja maga előtt látni a magyarországi egyházi javadalmak XVI. századbeli történetére vonatkozó adatoknak egy jókora summáját. Révész Imre.