Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

64 Milíulik József. 8. Az esperesség jövedelmeit az esperes kezeli, ki azon­ban minden szt. György napon azokról számot adni tartozik. 9. Az esperes évenként szt. György napja körül hiva­talát leteszi, mikor is az esperesség újból és szabadon választ esperest·. (Prötocollum Peceli 4-13 l. 1). D) Az esperesség szervezete, kormányzata, tagjai. Mellőzvén a különben tanulságos, de e munka szűk kere­tébe nem férő párhuzamot, mely ezen és a régibb szabályok közt vonható, áttérek azon tényezőkre, melyek által e „tör­vény" érvényre emeltetett illetőleg alkalmaztatott. Az esperesség élén e korszakban is az esperes állott, akinek jog- és hatalom köre ez idétt egyrészt nevezetes kiszélesítést és Bocskay István, Thurzó György és Bethlen Gábor kiváltságlevele által „törvényes" megerősítést nyert, de másrészt a „tanács" — consistorium, assessorium — felállí­tása és behozatala által ismét alkotmányos korlátok közé szoríttatott; eltekintve attól, hogy a két alesperes is sok tekintetben önálló hatáskörrel lett felruházva. Máskülönben az esperességi szervezet a következő maradt: 1. A főhatalmat úgy hatósági mint bírósági tekintetben e korszakban is a közgyűlés gyakorolta, mely évenként rend­szerint kétszer t. i. szt. György és szt. Mihály napja körűi ós pedig ott tartatott, ahol az esperes lakott, pl. 1612—1614-ig Oláhpatakán is, mikor Sexti Péter ottani lelkész volt az esperes. 2. A tanács — consistorium — nyomaira már régebben akadunk; az esperes t. i. már azelőtt is fontosabb ügyekben egy két maga mellé vett szomszédos lelkész segítségével járt el; 1610 körűi a közgyűlés ezen tanácsosok megválasztását kivette az esperes kezéből ós e tisztséget állandósította, ami által az esperesi hatalom túlkapásainak gátat vetett és a rendkívüli közgyűlések számát a minimumra szállította le. Ezen tanács tagjai: a) az esperes, aki úgy a tanácsot amint az egész szövet­séget képviselte, a gyűléseken elnökölt, a rendszerint kül­földi egyetemeken felszentelt új lelkészeket megvizsgálta, az egyházi jövedelmek kezelését ellenőrizte, az egyházakat láto­gatta, a lelkészek és tanítók felett fegyelmi hatalmat gyakorolt, gondoskodott arról, hogy minden egyházban lelkész legyen ós a hit tisztán taníttassók, a lelkésztársai között valamint a *) Megjegyzem, hogy e szabályok nem csak Tacitus nyelvén hanem Agricola magvas irályában, is készültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom