Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
50 Milíulik József. totum conferre in Hatvan ubi praesidium Turcae tenent, Prot. Rimanovi 332 1.) Különben a vallásosságról és erkölcsösségről e korban még igen különös fogalma volt az egyháznak. Fried Cyprián és Rimanovi János szabályaiból látjuk, hogy istenfélő jámbor embernek csak az tekintetett, ki az akkor sűrűn tartott isteni tiszteleteket soha el nem mulasztotta, az úr asztalához gyakran járúlt, ünnep ós vasárnapon pihent, lelkészét pontosan fizette, neki ós az esperességnek mindenben szót fogadott, az egyház által megbélyegzett bűnösöket kerülte, a tíz parancsolatot híven megtartotta és más hitre át nem tért. Rimanovi János szabályainak 33. pontja, mely szerint „parázna, hitehagyott és más gonosz embert a faluban tűrni, neki szállást adni és neki nyilvánosan köszönni tilos" szigorúan megtartatott. A szennyfoltot, mely ilyen megbélyegzett emberhez tapadt, le nem mosta semmi, hanemha a pénzbírsággal egybekötött egyházi vezeklés. 1) Büntető hatalmát az egyház roppant szigorral kezelte és oly kényszereszközökhöz is nyúlt, melyek a régi excommunikációra és interdictumra emlékeztetnek. így pl. 1596 december 2-án meghagyatott az oláhpataki lelkésznek, hogy annak gyermekét ne keresztelje meg, ki az úrvacsorát elhanyagolja. (Prot. Rimanovi 212 1.) Dobsinán a tisztességes esketésért egy pint bor, tehát legfeljebb 2—3 dénár járt, holott megesett személy az esketósórt elengedhetlenűl 2 forintot, tehát 200 dénárt tartozott fizetni. És épen mert a lelkész abból pénzelt, minden a hatodik parancsolatot érintő eset szorgos utánjárás és kebellázító nyomozás tárgya volt. Ugyancsak fenyítek alá vonatott, ki hosszab ideig a templomba nem járt vagy ama régi látványos szertartásokhoz ragaszkodott, melyek vagy a pápista bálványimádásra emlékeztettek, vagy még a régi pogánykorból maradtak fenn, milyenek a pünkösdi királyválasztás, máglyagyújtás bizonyos napokon stb. Hogy mi mindenre nem terjedt ki az esperes figyelme, kitűnik az 1596-ban megtartott egyházlátogatások jegyzőkönyvéből, mely szerint 1586 november 25-én Dobsinán a szentségek elhanyagolására 25 dénár bírság állapíttatott meg (Prot. Rimanovi 210 1.); 1596 november 24-én Geczelen az áldomásivas a teme') Később alkalmam lesz ezen nyilvános vezeklés borzasztó voltát egyes megtörtént esetek elmondása által bemutatni; szabadjon itt csak annyit megjegyeznem, hogy az illető különös ruhába pl. zsákba öltöztetett, szalmakoszorúval elcsúfíttatott, nyilvános helyen közszemlére — pelengérre, szégyenszemre — kiállíttatott és a közönség gúnyjának kitétetett. Ε célra minden templomban külön — — szégyenoszlop volt.
