Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

46 Milíulik József. érsekhez fordult segélyért, ki saját kárát elhárítandó rögtön intézkedett és az „eretnek prédikátort" a megtagadott vagy megcsonkított tized teljes birtokába helyezte. Szuhay István váci püspök és esztergomi érseki helynök e részben még tovább ment és a fraternitás megkeresésére 1594junius 11-én Esztergomban kelt levelében nemcsak ígérte, hogy egész befolyása (tekintélye) felhasználásával és ha kell végrehajtás útján is visszaállítja a kishonti ág.hitv. evang. lelkészek számára az itt ott megtagadott tizedett, hanem fel is hívta a fraternítást, hogy az egyházi és papi jövedelmeket irassa össze pontosan, nehogy valahol csorbát szenvedjenek vagy feledésbe menjenek, az ekkép összeírt jövedelmeket pedig követelje be és ha valaki fizetni vonakodnék, jelentse neki (a püspöknek) és δ kétszeresen véteti meg az illetőn. (Protocollum Rimanovianum 319, 322 1.) A tizeden kivül egyes egyházi szolgálatokért illetékeket (stolárókat) is szedtek a lelkészek, mely illetékek mint később látni fogjuk szintén a régiek maradtak és az egyes egyházakban különbözők voltak, végre szokásban is volt az „offertorium" is valamint a „keresztyénség (Christentum)", mely utóbbi címén oly ember adózott, ki fekvőséggel nem bírt (és így tizedet nem fizetett). 4. Az egyházi! hivatalában vagyis inkább „szolgálatában a mai egyházfelügyelői, gondnoki és pénztárnoki tiszt gyökerei keresendők. Ezen többnyire a lelkész által felfogadott, ritkábban az egyházközség által választott férfiú azonban ez idétt az egyház ügyeibe csak annyiban avatkozott, amennyiben az egyházi és lelkészi jövedelmek és bírságok beszedésénél közbenjárt és a lelkészek tökéletesen alárendelt „hű és lelkiösinéretes" szolgája volt. E) Az iskola és a tanító. A Fried Cyprián-féle szabályok 24-ke és a Rimanovi János-félék 57-ke tannbizonyságot tesz arról, hogy az ág. hitv. evang. egyház az iskoláról Gömörben sem feledkezett meg; de ugyanazon szabályok azt is mutatják, hogy az iskola és a tanító mindenben a lelkésznek lett alárendelve és hogy minden szabad nyilatkozat és kutatás kivált a hit terén — anathemába fúlt. A tanító feltétlen engedelmességgel tartozván lelkészének és hivatalát is neki köszönvén, alázatos szolga és eszköz lett, tekintélye alászállott és állása, melyet a közéletben elfoglalt, ez idétt kitűnőnek épen nem mondható. így történhetett csak meg, hogy pl. Sartori István alsósajói tanító 1595-ben „mert kártyázott és a fonókba járt", esperességi határozatnál fogva az iskolában „megvesszőztetett" (Prot. Rimanovi 117). De az alárendelt, vékony-