Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

•36 Révész Imre. tástól óvakodott addig, amíg egyfelől A Tp. teljes szövegével is meg nem ismerkedhetett, másfelől pedig nagy forráskritikai tervét is (1. fentebb 1. p.) meg nem valósíthatta; — nem rajta múlt, hogy élete hátralévő éveiben egyikhez sem juthatott hozzá. Dr. Tüdős István az egyetlen Révész I. után, aki Dévay tüzetesebb tartalmi elemzésével máig foglalkozott.

1) Ő azonban viszont csak a magyar katechismust ösmerteti igen részletesen, latin munkáira s a theologiai fejlődését illető egyéb adatokra nincs tekintettel (leszámítva az 1544 április 21-iki Luther-féle levelet, 1. fentebb.) Az ismertetés során három helyt

2) a Zwinglivel való hasonlóságra utalva, amellett christologiájában,

3) a hit és a praedestinatio összefüggéséről szóló tanában

1) úrvacsoratanában,

5) és föltámadáshitében®) kiemelve a „kálvinista" („helvét hitű") s az ettől eltérő elemeket, a következő eredményre jut: „A benyomás, melyet Dévay hittana tesz az emberre, nem más, mint az, hogy a munka írásakor már a kálvinista fölfogásban osztozott s bátran föltehetni róla, hogy e fölfogás terjesztésében nem kevesebb buzgósággal működött, mint az előbb elfogadott mérsékeltebb lutheranismus hirdetésében."

7) * * * Mely értékük van mind ezeknek a benyomásoknak,, vélekedéseknek, hozzávetéseknek, állításoknak (amelyek, mint láttuk, egy esetben sem támaszkodnak a kérdés ma ismeretes teljes anyagának minden bizonyságára, kimerítő elemzésére): az a következő vizsgálatokból önként ki fog világlani. Révész Imre. . ') Dévay Bíró Mátyás Prot. Szemle. 1893. 342. skk. ») 344, 347, 358. 3) 348. 4) 355. ή 358. «) 360. ') 360.