Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
302 Miktilik József. A templomok ékességei közt találtam: 1693-ban Csetneken egy szép szószéket, melyet a 12 apostol és Krisztus szobra díszített (Tóth Márton rozsnyói lakós és csetneki vasgyáros ajándéka), 1700-ban Berdárkán egy szép oltárképet, mely a szentháromságot, oldalt pedig Áront, Mózest és Pál apostolt ábrázolta, Kis-Veszverésen egy oltárt, melyen András apostol, szt. István király képe, Mózes és Áron szobra volt látható (1700 december 6-án szenteltetett fel), N.-Veszverésen egy oltárképet, mely a 12 apostolt ábrázolta ; 1693-ban F.-Sajón 3 királyképet 1) stb. stb. Az esperességi gyűléseken felhagytak az utóvégre is meddő vitatkozással, ahelyett Sartori Illés csetneki tanító, tanítványai által előadott versekkel és színdarabokkal fűszerezte 1694—1704-ig (mely évben jolsvai lelkész lett) kivált a gyűlést követő lakomát, 1688 október 8-án „szép színjátékban mutatta be a hitet, a reményt ós a szeretetet," 1700 május 11-ón pedig ékes pár versekben dicsérte a jelen volt lelkészeket ós tanítókat, híres férfiakhoz hasonlítván őket, pl. 1. A legjobb és legnagyobb istenség úgy akarta, hogy Balduin „a szent munkában serény" feltámadjon és id. Bodovinus András esperes úr személyében köztünk megjelenjen: Hogy Bodovin András és Balduin egy, ki tagadja? Kedveli a munkát mindkettő egyaránt. 9. A legjobb és legnagyobb istenség úgy akarta, hogy Stegman „a hires szónok" feltámadjon ós Sexti András oláhpataki lelkész úr személyében köztünk megjelenjen : Nagy gyönyörűség volt Stegmant hallgatni, de Sexti Szép szava szinte ezüst, mely ragad és felemel. 23. A legjobb ós legnagyobb istenség úgy akarta, hogy Astelmann „a tiszta erkölcsű" feltámadjon és Apelles Pál dobsinai tanító úr személyében köztünk megjelenjen : Jer ide, Astelmann! itt van testvéred Apelles, Akinek erkölcsén nincs hiba, gáncs, kifogás! 2) (Szentkereszti 186—189 1.). ') Ezen „királyok" közt volt, mint az 1706 évi egyházlátogatás jegyzőkönyve igazolja, szt. István király és Géza fejedelem. 2) Ezen 23 párversben még : Pappus „a bölcs theologus" (Petrovics), Himelius ,a betegségben is reménykedő" (Hirsch), Förster „a balsorsban el nem csüggedő" (Fabnczius), Pollio „a geniális" (Perlaki), Chitraeus _a szentírásban jártas" (Csoklicz), Kessler „az erényei miatt nagyra becsült" (Keviczki), Pelargus „a bőbeszédű- (Pixiades), Ludecus „a meggondoltan tréfálkodó" (Lucae), Brochman „a taglejtésekben kitűnő" (Bahil), Mentzer „az őszinte" (Makovini), Arcularius „a bőkezű adakozó" (Antoni) Sutlivius „a nagy hallgató" (Subsylvani), Gerhardus „az alázatos" (Grenertzius), Petri „az írás szavait kardkép forgató" (Paulovits), Durrius „a nép intője" (Dzurani), Vellerns „a mindenre ügyelő" (Vietoris), Altlusius „a magáról keveset tartó" (Abrahamides), Binder „az állhatatos" (ifj. Bodovini András), Bebelius „az ékesen
