Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

300 Miktilik József. részt kapott mint egy-egy diák (azonkívül még 8 forintot évenként a lakosságtól, ebből állott javított fizetése! (Szentkereszti 169 1.). Miután a nagyobb tanítványok kisebb nagyobb számából ez idétt a tanító ügyetlen vagy ügyes, szorgalmas vagy hanyag voltára következtettek és a szerint az iskola is rossznak-jónak tekintetett: a tanító is, az iskola minden barátja is azon volt, hogy jótétemények által az iskoláztatáshoz kedvet ébreszszen ós tanítványokat toborozzon, miáltal Ά tudományos míveltség terjedése nagyban előmozdíttatott. A tanítás rendszere még a régi maradt. A kis fiúk és leányok oktatása az írás- és olvasásban a kántorra és a deákokra hárúlt, a közép ós felsőbb oktatás a tanítót ós helyetteset illette; itt is ott is fődolog volt a hittan, de e mellett már a számtanra is kellő figyelmet fordítottak. A tanítás akkóp történt, hogy egyik tanítvány a másikat oktatta és ha hiba esett, azt a jelen volt tanító kiigazította. (1698 október 21-én Dobsinán: „in arithmetica etiam vei duabus horis per septimanam juventus habeat exercitium, et discipulus condiscipulum doceat, quorum errores domini proeceptores corrigent Szentkereszti 157 — 159 1.). Végre a szépírást és éneket (zenét) sem hanyagolták el és a kiképeztetés mértékének a latin nyelv tudását tekintették. A vizsga 1699 óta szet. György napján tartatott, míg 1698-ban még kétszer t. i. Gallus napján is, adtak nyilvános vizsgát. Hogy mit tanítottak a felsőbb — első — osztályban ? arra bátran válaszolhatni, hogy a tudományos ismeret minden akkor ismert ágát. A fiatal ember, bármely falusi tanító oldala mellett is, úgy a világi — mint az egyházi dolgokban teljes kiképeztetóst nyert és ha szegény volt, egy magasabb iskola — collegium, egyetem — költséges látogatását is elkerülhette; nem ritkán megtörtént aztán, hogy a mendikánsból egyszerre és közvetlenül lelkész, tanító, vagy jegyző (ügyvéd) lett. Esperességünk tehát e korszakban is legféltettebb kincsének tekintette az iskolát és midőn látta, hogy a világi elem, a nagy közönség úgy mint a polgári hatóság is melegen felkarolta a közoktatás szent ügyét: készséggel meghajolt a kor kívánalmai előtt és eltűrte, hogy pl. a megye is az iskolába betekintsen, mire az előző korszakokban alig találtunk példát. EJ Vallásosság; erkölcsiség, szokás, miveltségi állapot. A vallás és erkölcs e korszakban némileg javult legalább ritkábban találkozunk már az elvetemültseg oly példáival, melyek azelőtt igen gyakoriak voltak. A károm-