Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
A göniövi ig . hitv. evang. esperesség törlénete. 297 Az esperességi tanács (consistorium) sem maradt az általános áramlat előtt elzárva, ez is egyrészt már nem ritkán világi egyének meghallgatásával hozta határozatait, másrészt pedig hatáskörét tekintve nagy korlátok közé szoríttatott, így pl. 1702 április 25-én Csetneken kimondatott, hogy a tanács házassági felmentési ügyekben csak igen sürgős esetekben járhat el, 1) miután ily kérdések eldöntése a közgyűlést illeti (Szentkereszti 217—218 1.). Az esperes „világi hatalmától" elesvén lassan lassan elvesztette főpapi jellegét, egyenlők közt első (,.priinus inter pares") ós az lett, ami ma is t. i. az esperesség elnöke, ki a rendre felügyel és a többség — nem oedig a maga — akaratát hajtja végre. Az egyes lelkészek hatalmi köre is a hívekkel és a világi hatósággal szemben szűkebb, az esperességgel szemben pedig tágasabb lett; egyrészt szűnni látom a „vak engedelmességet; melyet az esperes azelőtt minden lelkésztől követelt; másrészt a lelkész fontosabb ügyekben pl. házassági felmentvényeknél már a tanács, illetőleg a közgyűlés határozatához volt kötve, saját egyházában pedig a hívek vagy azok képviselője (az egyházfi, pártfogó, bíró) tudta és beleegyezése nélkül többé nem intézkedhetett. A lelkészre ez idétt szomorú idők jártak; a tizedtől elesvén, híveire szorúlt ezek pedig szegények voltak ós azonkívül a földesúr ós a róm. kath. plébános idegen befolyása alatt állottak. Hiszen még olyan tekintélyes egyház, milyen a dobsinai volt, sem tudta lelkészeket pontosan fizetni és midőn az 1692 október 2-án Dobsinán e miatt panaszt emelt, a bíró az egész városi közönség nevében kijelentette, hogy „sok, a hazát is ért csapás következtében" nem képesek fizetni (Szentkereszti 76 1.). Ezen fizetések igen szerények voltak : Budoeus Dániel 1702-ben mint helyettes lelkész félévre csak 11 ft 66 dénárt kapott (Szentkereszti 210 1.) és a betlóri lelkész fizetése 1700-ban 25 szapu rozs, 25 szapu zab és 22 ft készpénz volt (Szentkereszti 190 1.). P]mlítósre méltó e fizetés behajtási módja is; 1700-ban épen a betlóri egyházban kimondatott, hogy a bíró a hátrálókokat szigorúan behajtani, a lelkész és egyházfi pedig azokat pontosan feljegyezni köteles (quisque aedituus habeat suas dicas ut et reverendus regesta sua, Szentkereszti 190 1.). A fegyelem kezelése is egyre enyhébb lett, míg pl. Kalinki János sumjáczi lelkészt rendetlen élete miatt 1684 július ll-ón Rozsnyón mindjárt az első esetben egy *) Azelőtt az egyes lelkész oly úr volt a maga egyházában, hogy kénye kedve szerint osztotta a jutalmakat és büntetéseket, tilalmakat és felmentvényeket.
