Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741. (Folytatás). VII. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség a lét és nem lét között 1682-1703. A) Történelmi áttekintés. Az 1681 évi országgyűlés még együtt volt, midőn Apafi, Thökölyi, Wesselényi és a nagyváradi basa hadai megújították a hadviselést, mely a vezérek közt támadt meghasonlás következtében csekély erodménynyel járt ugyan, de másrészről a Saponara Fülöp pataki kapitány által Lipót király részéről Thökölyi Imrével kezdett alkudozás is sikertelen maradt. Mindkét fél hadi készületekkel foglalkozott; XIV. Lajos a franciák hatalmas királya Thökölyit is, a portát is Lipót ellen lázította, ki azonban nem tágított, kedvenc tervéről. Magyarország leigázásáról le nem mondott. Thökölyi 1682junius 15-én Zrinyi Ilonával egybekelvén, a munkácsi vár és a Rákóczyház kincseinek birtokában, támogatva a ház híveitől képes lett a háború erélyesebb folytatására és 1682 junius 24-ón fel is mondta a fegyverszünetet. Sógora Eszterházy Pál nádor közfelkelést hirdetett ugyan ellene, de szövetségese Ibrahim basa bevette Onodot, ő maga augusztus 14-ón Kassát

1) és szeptember 16-án Füleket. Itt a következő napon átvette Ibrahim basa kezéből a fejedelemség jelképeit: a botot és süveget, de jóllehet a török szultán magyar királynak is nyilvánította, Bocskay és Bethlen példájára csak a „Magyarország fejedelme" címét vette fel. Lipót hívei elrémültek. Elrémültek különösen akkor, mikor a bujdosók nemsokára Lőcsét, a bányavárosokat, Zólyom, Véghles és Likava várát is elfoglalták ós az öreg Petrőcy (Thökölyi nagybátyja) Sziléziában Bielitz városát fosz· ') Első dolga volt a jezsuitákat kiűzni és a nem rég elfoglalt templomokat az evangélikusoknak — még egyszer és utoljára — visszaadni. ι