Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Szlávik Mátyás dr.-tól: A két protestáns vallási tipus kérdéséhez
A két protestáns vallási tipus kérdéséhez. 1) Amidőn Preuss lipcsei tanárnak „ Lutherische und reformierte Frömmigkeit" cimű (magvas tanulmányát zengzetes magyar nyelvünkre lefordítottam, s e folyóirat múlt évi hasábjain közzétettem, azt hittem, hogy teszek az abban fölvetett rendkívül érdekes tudományos kérdéssel jó szolgálatot hazai prot. irodalmunknak, s azt gondoltam, hogy ennek a valóban szép kérdésnek a megvilágítása — különösen szerzője példás tárgyilagos előkelő hangján — csak vallásos egyházi erősítésünkre s kölcsönös megbecsülésünkre vezet. Természetes, hogy nem mindenben követem mesterem : Preuss felfogását. így p. o. a kálvinizmust a lutherizmus mellett nem tartom „epigón" alaknak, sőt inkább úgy történetileg, mint hittanilag kifejlett, s egymást kiegészítni hivatott gondviselésszerű reformációi alakzatnak, sőt Kirn lipcsei tanárral vallom, hogy mindkét prot. vallási typus „az evangélium közös alapján álló két teljesen egyenjogú vallásos individualitás," — bár értékében szerintem is felette áll a lutheri a kálvininak. Vállalkozásomban sok tekintetben csalódtam. Vihart arattam. Mintha dogmatikai harcot akart volna felidézni, úgy bántak el egyes kálvinista ismertetők Preuss tanulmányának előkelő hangjával ós ritka tárgyilagos előadásával egyaránt. Tizenöt oldalról is ismertették. Voltak, akik melegen méltányolták. Két fiatal tudós kálvinista írónk : Révész Imre és Sebestyén Jenő azonban valósággal — hol fölényes mosolylyai, hol szenvedelemmel — kivégezni igyekeztek. Dicséretes kivételt képez harmadik: somogyi társuk Izsák Aladár, ki levelében azt írta: „Igen jó szolgálatot tettél az izgatóan órdekes tanulmány lefordításával. Tanulmányozása közben az eszméitető és termékenyítő gondolatok egész raja támad fel a lélekben. Felséges élvezet: nemes ellenféllel viaskodni s önmagunkkal tusakodni. . . ." Hasonlítsuk már most össze ezzel a komoly méltatással Révész Imre ama megokolatlan állítását, amely szerint „Preuss műve, akármilyen érdekes, vonzó és tanulságos olvasmány is, alapjellemvonása szerint önálló tudományos érték nélkül szűkölködő pártirat." S a kálvinista lapok legtöbbje sietett e nagyhangú kijelentést *) Ref. lapok kifogásolták, hogy dr. Szlávik cikkét közöltem. Minthogy a vitatott kérdés közérdekű és tudományos jellegű, természetes, hogy az ellenvéleményt is készséggel közöltem volna, ha beküldték volna. Szerk.
