Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az evangélikus egyház Amerikában

248 Raffay Sándor. taltam. Az első generáció, amely kivándorolt, ha csak valami igen komoly vagy kényes oka nincs a kintmaradására, mindig hazavágyik és haza is készül, de a második generáció a nem ismert Magyarországnál jobban szereti az ismert és rájuk nézve nagyon is szabad új hazát, a harmadik pedig az anyanyelvét is teljesen elfelejti. Ε jelenség megfigyelésére különösen nagy gondot fordítottam s megérlelődött bennem az a meggyőződés, hogy a tőlünk bármely okból kivándorolt honfitársaknak a haza iránti hűségben, a hazai nyelv és szokások megőrzésében, valamint a hazahúzó vágyakozásban való megtartása komoly hazafias kötelesség. Amerika munkához szoktatja és sok életrevaló tapasztalattal gazdagítja azokat, akik nem züllött lélekkel mentek ki és élnek a földjén. A gonosz érzésű ember ott is az marad, de abban a hazaszeretet szent vágya sem ól. A jobb érzésű emberek megtartása pedig nemzeti erőgyarapodásunk egyik gazdag forrása lehet. A vagyonban meggyarapodott, a tapasztalatokban megerősödött, a hazaszeretetben megszilárdúlt kivándorlóknak a hazához való fűzése szent és nemes feladat es kötelesség egyaránt. Annál inkább is, mert Amerikában az ember nagyon ki van téve az eltévelyedésnek. A szabad eszmék az azokhoz nem szokott emberek lelkét igen könnyen káros irányba terelik és megmételyezik. A hazafias, egyházias és erkölcsös érzület és a józan gondolkozás csak akkor maradhat meg a kivándoroltakban, ha őket lehetőleg velük egy hazából való megbízható vezetés alá helyezzük. A Magyarországból Amerikába vándorolt nép az idegenben sokkal jobban keresi, igényli és szereti a hazai szellemű vezetést, mint itthon. Ez az oka, hogy szívesen tömörülnek egyesületekbe ós egyházközségekbe s minden egyesítő törekvést készséggel felkarolnak. Ma is megkéstünk már az odakint szervezett egyházközségek gondozásának és irányításának köteles munkájával. Egyházaink legnagyobb része téves alapon és téves irányban csoportosúlt. A Missouristák reánk nézve többé már sem hazafias, sem egyházi szempontból nem kívánatos elemek. Mert, ha hazajönnek is, a nemzeti szellemre nézve elvesztek, az egyházban pedig szektáskodó velleitásokkal léphetnek fel. De még mindig tűrhetőbbek, mint azok, akik egyházi körön kívül maradva, az atheizmus, anarchizmus, hazátlan szocializmus szélsőségeibe rögződtek bele. Az esperességbe való tömörítés első sorban azt eredményezi, hogy evang. híveink józan, hazafias, valláserkölcsileg nem túlzásokban mozgó, hanem a hazai viszonyokból fejlett s ezeknek megfelelő szellemben megmaradnak. Erre pedig égető szükség van mindaddig, amíg az első nemzedék lelkében a hazavágyó törekvés tüze ki nem hamvadt. Az első