Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A gömöri áj. hitv. evang. esperessé;; története. 223 betöltését, az idegen hadak eltávolítását, a fogyasztási adók eltörlését és a tisztségeknek és hivataloknak magyarokra való bízását javasolták, a bécsi ministerek arról hallani sem akartak. Ugyanígy történt 1677-ben is, mikor Barkócy Ferenc zempléni főispán hasonló indítványnyal Bécsbe jött. Miután az erdélyi fejedelem (Apafi Mihály) 1677 május 27-ón a kurucok érdekében a francia királylyal frigyre lépett, Wesselényi Pál kurucai a Hegyalját, Barkócy labancai pedig Máramarost tűzzel vassal pusztították; a háború rémítő dühhel folyt, a kurucok Kassáig, majd az elfoglalt Késmárkig száguldoztak, Szatmárnál a lengyelekkel egyesülvén megverték a császáriakat és az elfogott német tiszteket csak úgy húzták nyársra, karóra, mint Kopp a bujdosókat. Lipót király erre ismét tanácsot ült. Bársony György, egri püspök a lutheránusok és kálvinisták teljes kiirtását, Gubasócy János váci püspök (1678 január 22-én) a kegyelem útját hozta javaslatba. Ezen utóbbi javaslat felett Pozsonyban tanácskozást tartottak, melyen néhány magyar főúr, a Lipót király nevében megjelent Pálffy Tamás nyitrai püspök, magyar kancellár és Hocher János német kancellár előtt, a magyar alkotmány és vallásszabadság visszaállítását ajánlotta, mi azonban Hocher tetszésével épen nem találkozott, ki „Iázadónak'- mondta az egész nemzetet, midőn az ajánlatot ismét és ismét szóba hozták. Ezt méltán zokon vették a sokfélekép megkárosúlt urak, kik magokat „a király jobbágyainak nem pedig rabszolgáinak" vallották és Batthyány Kristóf főpohárnok indítványára szét is oszoltak. Az ádáz háború tehát tovább folyt. A kurucok Teleki Mihály, majd Thökölyi Imre vezérlete alatt elfoglalták Tornát, Szendrőt, később Murányt, Rózsahegyet, Árvát, Likavát és a bányavárosokat, melyekben 180,000 aranyból és még több ezüstből álló zsákmányra tettek szert. Lipót király erre Szelepcsényi által követeléseik benyújtására hívta fel a bujdosókat; nevökben Szalay Pál következő pontokkal érkezett fel Bécsbe: általános közbocsánat hirdetése, a nádori méltóság helyreállítása, az ország szabadságainak megerősítése, az elkobzott jószágok visszaadása, az ágost. ós helv. hitvallás jogainak megerősítése és a jezsuiták kiutasítása. Ε közben Dünewald és Würben es. tábornokok, a kurucokat Szentkeresztnél megverték, Zólyomot ós a bányavárosokat visszafoglalták, mire a két harcoló fél 1679 február végéig fegyverszünetre lépett. A bókealkudozás ezután Sopronban folyt, de miután Lipót király a nádori széket csak a korlátlan kir. hatalom sérelme nélkül igérte betölteni, csak azon templomokat akarta visszaadni a protestánsoknak, melyeket maguk — nem pedig róm. kath. jogelődeik — építettek és az új adók tekintetében ezek 1.700,000 forinton megváltását