Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A gömöri áj. hitv. evang. esperessé;; története. 219 zás pontos beigazolása kívántatott és hogy a hűtlen elhagyás egy esetben sem maradt büntetlenül. A róm. kath. szertartásokról e korszak jegyzőkönyvei már ritkábban emlékeznek meg, de pl. Felső-Sajón az 1653 március 3-án tartott egyházlátogatás „Krisztus sírját" meg a templomban találta (Schröter 810 1.) és a pünkösdi királyválasztás még 1670-ben is több helyen divatban volt. A vallásosságot még mindig külsőségekben keresték, így pl. Csetneken az 1670 évi egyházlátogatás alkalmával kérdőre vonattak azok, kik a d. u. isteni tiszteletet mulasztani szokták és „vétkes voltukat beösmervén hiába mondogatták, hogy el voltak foglalva" (Peczeli 110 1); Kuntaploczán ugyanakkor „olyanok is találkoztak, kik az isten igéjét elhanyagolták és magukat az isteni tisztelet előtt . . . leitták", mire nézve „meghagyatott a bírónak", hogy ilyen emberekre „szeme" legyen (Peczeli 115. 1.). Sajó-Gömörön ugyanakkor a második, hatodik és hetedik parancsolat áthágását a polgári hatóság 12 forinttal, az egyház pedig háromszori pellengérre állítással fenyítette, míg a megesett személy esketéseért a díj egy aranyban állapíttatott meg (Peczeli 117 1.) és végre Ratkón kemény büntetés ért egy nőt azért, hogy már majdnem három évig elmaradt az úr asztalától. (Peczeli 127 1.). A templomok ékességei közt találtam 1653-ban: Chisnón Krisztus és a 12 apostol képét (Schmidt Salamon ajándéka), Jolsván egy gyönyörű kárpitot (Homonnay Mária ajándéka), Rőczén Krisztus feltámadásának képét (Arel Salamon ajándéka), Csetneken egy szép oltárt (Bakos Bornemisza Mária emléke), Alsó-Sajón szép kárpiton az úrvacsora képét (Kovács Márton ajándéka). 1670-ben: Kis Veszverésen a 12 apostol szobrait, Köviben szt. László király képét (de hitvány munka lévén az oltárról levétetett és a falra függesztetett) és Sumjáczon egy kárpiton a 12 apostol képét. Megjegyzem, hogy majdnem minden templom volt képekkel ós szobrokkal díszítve, melyek tárgyait azonban nem ismerjük. Érdekes volna tudni, milyenek voltak a színi előadások és mit tárgyaztak, melyek e korban pl. 1670 körül Rozsnyón, a ritkaságok közó épen nem tartoztak? de erről hallgat a krónika, csak tény, hogy ezen a deákok segítségével tartott előadások a tanító egyik jövedelmi forrását képezték. Valószínű, hogy a tárgyak, úgy mint más vidéken, a vallás és erkölcs köréből kölcsönöztettek és az előadás valamely eszményi dolog személyesítésére szorítkozott, mely egyszerű párbeszédek alakjában terjesztett a hallgatóság elé.