Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
218 Mikulik József. kerestetett meg (1651 Október 9-én Jolsváról Schröter 576 1.); Felső-Sajón egy nő kígyót keresett, hogy azzal férjét megmérgezze, de gonosz szándéka elárúltatván, az ottani lelkésznek, Láni Jánosnak 1657 szeptember 27-én Jolsván meghagyatott, hogy a nőt vallassa és ha a gyanú alaposnak bizonyúl, bírságolja meg az egyház javára ós állítsa pellengérre a templomban (Schröter 640 l.). A hatodik parancsolatot e korszakban is a szigorú büntetések dacára sűrűn áthágta a nép; Bisztrón egy „Orzsika" nevű kéj hölgy (concubina et meretrix) találtatott, ki 1670 ápril 15-én Rozsnyóról az egész esperességből azon kijelentéssel tiltatott ki, hogy elfogatása esetében az alispánnak lesz átadandó (Szentkereszti 5 1.). A polomkai tanítónak Sartorius Györgynek egy belusi megesett személylyel viszonya volt, mely következmények nélkül nem maradván, nevezett tanító 1649 ápril 20-án Jolsván kényszeríttetett, hogy a növel házasságra lépjen és midőn azt tenni vonakodott, rögtön börtönbe dobták, majd oltár elé hurcolták és akarata ellenére is ama növel megeskették ós ha magába nem tér, bocsánatért nem esdekel és külön tórítvónynyel engedelmességet nem fogad, — hivatalát is elveszti (Schröter 482, 489, 495 l.) 1). Az esketés így kényszer útján e korszakban igen dívott ós rokonok közt is könnyebben ment a felmentvény (dispensatio) megszerzése, ha a két fél a hatodik parancsolattal összeütközésben találtatott: mire azelőtt példát nem találtam. Sumjácon pl. egy özvegy férfi, nóh. neje nagybátyja leányával akart házasságra lépni, ettől 1659 szeptember 30-án Jolsván eltiltatott, de kisülvén később, hogy mátkájával „vétkezett", az esperesség 1660 ápril 20-án összeadta őket, de egyidejűleg — megfenyítésökről is gondoskodott (Schröter 6Ó6 és 669 1.). Mi mindenre nem terjedt ki e részben az esperesség figyelme, igazolja a következő eset: egy felsősajói özvegy nő újból házasságra lépett, 9 hónappal első férje halála után — betegágyba került és így idő előtt szült. Az ottani lelkész 1657 September 25-én Jolsván előterjesztette a kényes ügyet, melyet az esperesség aztán a következő végzéssel döntött el: ha a nő esküvel tisztázza magát és igazolja, hogy mint állította, a gyermek első férjétől származik, nem fog pellengérre kiállíttatni, különben igen (Schröter 640 1.). Az eljegyzés egyoldalú felbontása még mindig azzal lett fenyítve, hogy az illető 7 évre új eljegyzéstől és házasságtól eltiltatott, a házasság felbontásának pedig csak ritka esetben adatott hely, mi onnan is következtethető, hogy török fogságban áttért vagy elhalt feleknél az áttérés vagy elhalálo') Ezen ítélet nevezetes haladásról tanúskodik, a 17-dik század elején ezen tanító bizonyára máskép lakolt volna!
