Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

216 Mikulik József. mával, valamint a mágnásoknál kántálhat, de ami ilyenkor begyűl, egyharmadrészben a deákoké; a maga idejében szini előadásokat rendezhet (honestas comoedias exercere), de azok jövedelme egyharmad részben szintén a deákokat illeti; a szükséges fát az egyházfiaktól és tanulóktól kapja, okmányok felolvasásáért egy itce bor, okiratok kiállításáért (a literarum ad telonia pertinentium exhibitione) 6 dénár jár; jeles férfiak (nem nők !) felköszöntése és a nagyböjti gyűjtés alkalmával beszedett pénz és élelem harmadrésze szintén a deákokat illeti, a kínszenvedés felolvasásáért (a passione) 1 ft. Mindezen jövedelmekből a két — magyar és német — tanítót egyenlő rósz illeti. b) a kántorok fizetése: évenként 9—9 forint készpénzben, vasárnaponként gyűjtés (aspersatio) a piacon (in circulo) és a berzéte-utcában; ostyaosztás (azelőtt újév most quinquagesima napján); harangozásórt — a temetéseknél — 24 dénár, de ha a harang többször, mint háromszor szól a díj (stipendium) is kétszeresen jár; a szükséges fa az egyházfiáktól és a „fiúktól"; szombatonként gyűjtés a fiúk között és végre annyi a kántálásokból mennyi egy első diáknak jár. — c) az orgonisták fizetése: évenként 50—50 forint készpénzben és egyszer gyűjtés (astatio) kinek-kinek a maga templomában. (Peczeli 161 1.) 3. Restóren a sillabizáló 12 dénárt, az olvasó 24 dénárt, a donatista 48 dénárt és a compendiarista tanuló 1 ftot fizetett a tanítónak tandíj címén (Peczeli 93. 1.) Ha e fizetéseket nézzük, szinte kedvünk kerekedik kérdezni: mikor tanított a tanító, ha filléreit maga szedte be? azok pontos beszolgáltatására maga ügyelt ? Vagy tiszttartót ós könyvvivőt tartott? A nagyobb tanulókról — deákokról — mint látjuk kellőleg gondoskodva volt, történt pedig az nem épen, legalább nem kizárólag azért, hogy e szegónysorsúnak is módjában álljon magát kiképeztetni, hanem azért, mert a leányok és kisfiúk oktatása jórészben reájok volt bízva, az isteni tiszteletnél, temetéseknél és ünnepélyes alkalmaknál segédkeztek és a tanítói és lelkészi mellékjövedelmek beszedésénél közbenjártak. Az iskolák berendezése és a tanítás egyéb iránt a régi maradt; a jó tanítót faluhelyen is felkereste az ifjúság és a rossz tanító a legnépesebb városban is „egymaga énekelt" a templomban! vagyis, mai kifejezéssel élve, üres osztályban tanított és csakis így érthető, hogy pl. Restéren is „compendiáristákkal találkozunk, kik ott a tudomány minden ágában teljes kiképzést nyertek.