Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
212 Mikulik József. csakhamar hitet cserólt és egyszer gyakorolt hatalmát az ev. hit . . . elnyomására kezdte használni 1) és a megyét is csakhamar róm. katholikusok és kálvinisták képezték és így történt, hogy esperességünk a megyéknél süket fülekre talált, sőt 1660 óta épen a megye volt az, mely az ellenreformációt mindenben támogatta és az ev. hit ellenei számára fegyvereket kovácsolt. Miután egyik jog a másik után elveszett, esperességünk mind engedékenyebb lett és a más valláson lévőket is tűrni kezdte; de azért a kálvinistákhoz ép oly kevéssé közeledett, mint a róm. katholikusokhoz és a kezéből kicsavart uralomról sem mondott le. A vihar már javában tombolt, midőn az esperesség 1668 ápril 10-én Szlaboson az „eperjesi ev. gymnasium" számára könyöradományokat gyűjtött, a tanítókra pedig egy hizonyos összeget „kivetett", melyet azok lefizetni „tartoztak" (Schröter 745 1.) sőt még 1669 május 7-én is Jolsván 100 forinttal bűntette a derencsényi egyház híveit, amiért azok lelkészüket Gaudikius Györgyöt hivatalától önhatalmúlag felfüggesztették. (Schröter 754-755 1.) A szervezet a régi maradt, legfeljebb annyiban változott, amennyiben az esperes tekintélye és hatalma olyannyira alászállott, hogy fontosabb ügyeket már a „szolgabíró" és „esküdt" közbenjöttével kellett tárgyalni és eldönteni. Ez kivált 1660 óta történt, mikor a minden jogaiból kiforgatott esperesség már a lét és nem lét közt tengődött. A lelkész e korban is szigorú fegyelem alatt állott. HeutSchy Fülöp dobsinai lelkész kénytelen volt 1654 ápril 21-én Jolsván az esperességet megkövetni, büntetésül 3 aranyat lefizetni és feltétlen engedelmességet fogadni, amiért maga-magának osztotta ki az úrvacsorát („miáltal megvetést tanúsított a Szentlélek és ennek hivatala iránt, lelkésztársait megsértette, botrányt okozott és kalvinizálni látszott" Schröter 596 1.). — Fabriczius Dániel geczeli lelkész absolució nélkül szolgáltatta ki Stephanides István lelkésznek az úrvacsorát, amiért 1665 szeptember 22-én Jolsván 5 aranynyal lett megbüntetve (Schröter 692 1.). Máskülönben az esperesség körömszakadtáig védte „igaz ügyben" a lelkészt; midőn Nigrini Kristóf 1646 ápril 10-én Csetneken panaszt emelt, hogy a hárskútiak nem akarják pontosan fizetni, ezek rögtön kérdőre vonattak és csak azon körülmény, hogy ') Az 1691 ápril 2-án kelt „explanatio Leopoldina" utolsó előtti pontja is tőkét csinál esperességünk eme visszás eljárásából midőn mondja: „ha a protestánsok akkor, midőn a földesurak többsége evang. hiten volt, elismerte a földesúri jogot, sőt fel is használta a maga céljaira, most sem panaszkodhatnak, ha a — róm. kath. — földesúr jogaival él." (Prot. Sextio Schmal 197 1.)
