Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
210 Mikulik József. ev. hitvalláshoz híven ragaszkodott ós pl. az oláhpatakiak azért, mert az asszonyok a „pátert" nem tisztelték 1665 ápril 14-ke körül a földes úr javára 100 aranynyal lettek büntetve, a küldetés eredménytelen volt és e részben a megye is újból meg újból, de mindég sikertelenül kerestetett meg. (Prot. Schröter 682, 688 1.) A dolgok gonosz fordulatot vettek. Hunnius Pál balogi lelkész a helvét hitvallásról „sarcasmussal" beszélvén 1667-ben, kemény büntetést szenvedett; 1) a polomkai lelkész sorsát nemsokára a sumjáczi (Dyonys János) is osztotta, ki jövedelmeitől teljesen elesett, miután hívei a nádor parancsából a róm. kath. várkáplánt (Murányban) fizetni kényszerültek (1665 szept, 22-én Prot. Schröter 693 1.). Az esperesség a garami lelkész javára több éven át könyöradományokat gyűjtött és elrendelte, hogy az oláhpataki és betléri egyházakban a szomszédos lelkészek felváltva végezzék a papi szolgálatokat utasításúl adván nekik, hogy „a császári felségnek, a róm. pápa ő szentségének, az érseknek, a káptalannak ós „másoknak" a kellő tiszteletet megadják! (Prot. Schröter 656, 675, 699 1.) 1667-ben már Columbi András szlabosi lelkészt sem fizették Zabreczky László földesúr parancsából a hívek, Csetneken Widony András káplán nyomorgott, miután Andrássy Miklós által minden jövedelmétől megfosztatott; ez évben a gömöri főispánná nevezett II. Széchy Györgyhöz hiába küldettek Regius Jakab rozsnyói ós Nigrini Kristóf veszverési lelkész, „protectionale" nélkül tértek vissza! 1668-ban Veszverésen is minden jövedelem nélkül volt a lelkész és 1670-ben Kaprini Izsák baradnai lelkész ellen is tört Zabreczky László. Esperességünk egészen magára hagyatván és minden oldalról megtámadtatván mindinkább háttérbe szorúlt, több ős több anya- ós leányegyházat veszített és miután 1667-ben I. Rákóczy Ferenchez, illetőleg a „pataki iskola" visszaállításához kötött reménye is meghiusult és 1669-ben a tized mindenütt elfoglaltatott: fennmaradása is kérdésessé lett. Hogy a tized elvétele után a lelkészek fizetését illetőleg kellő intézkedéseket tehessen és a még fennmaradt egyházakat a végenyészettől megmentse, az általános egyházlátogatást rendelte el, mely 1670 január 28-tól 1670 február 19-ig Veszverésen, Alsó-Sajón, Kobeláron, Dobsinán, Felső-Sajón, Geczelen, Restéren, Szlaboson, Ochtinán, Csetneken, Rozlosnán, Kuntaploczán, Gömörpanyiton, Sajó- Gömörön, Süvetén, Hol van az idő, melyben esperességünk „a mohamedánus, zwingliánus, áriánus és más felekezet" — a „sacrificulus" és egyéb szavakkal csak úgy dobált. Hiába, a nemezis nem ismer elnézést.
