Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
198 Mikulik József. a hívek, hogy az isteni tiszteletet el ne raulaszszák, az Úr testét gyakran élvezzék, az átkozódást és káromkodást, valamint a gonosz emberek társaságát kerüljék! De bármily szigorúan lépett is fel az egyház, az általános sülyedésnek gátat vetni nem volt képes. Az esperesség és minden tagja összes befolyását latba vetette, hogy tekintélyét fenntartsa és az erkölcsi hanyatlást megakadályozza; a káromkodást botütéssel és bírsággal sújtotta; a ki a 6-ik parancsolat ellen vétett, nem csak egyházi fenyítek alá esett, hanem a polgári hatóság is megbüntette és ismétlés esetében könyörület nélkül kiűzték a helységből. Ε tekintetben a lelkész és tanító épen nem képezett kivételt, így pl. 1643 január 16-án a tamásfalvai lelkész fiai „házasságtörés gyanúja miatt" a balogi vár börtönében és bilincsekben sínylődtek (Prot. Rimanovi 829, 831 1.) Feltűnő, hogy Magyarország e vidékén a művészet e borzasztó korban is meleg ápolásban részesült, miről tanúbizonyságot tehet a templomok e korbeli berendezése és díszítése, a amennyire — elég hézagosan — az egyházlátogatások jegyzőkönyveiből ismerjük. Szép kárpitok, gyönyörű oltárképek, értékes ötvös művek és csinos faragványok majd minden templomban voltak úgy, hogy aztán 1637 március 11-én Hárskúton nagyon feltűnt és visszatetszett, midőn az egyházlátogatás az ottani templom falain nem képeket és faragványokat, hanem . . . zsíros húsdarabokat (laridis pinguibus) látott; de a „magyar énekek feltűnő kellemes dallama csakhamar elfeledtette az esperes úrral a csúnya látványt!" (Prot. Rimanovi 760 1.). Ε korszakot a következő adatok jellemzik: 1. Az egyház minden polgári dologra ós intézményre rányomta a maga bélyegét, minek beigazolására elég a dobsinai iparoscéhek nagyobbára e korszakban készült alapszabályaira hivatkoznom, melyek nagyobbrészt Lachanosarkos (Kraut und Fleisch) Mihály lelkész alesperes tollából folytak és az istenfólelemre, a templom szorgalmas látogatására és a vasárnap megünneplésére különös súlyt helyeznek. 1) 2. Az eljegyzést e korszakban is ép oly szentnek és felbonthatatlannak tekintették, mint a házasságot. Pl. Gotthárd János rozsnyói bíró hasonnevű fia eljegyezte magának néh. Grünblath Gáspár hajadon leányát, Erzsébetet és a gyűrűváltás is megtörtónt, midőn a leány egyszerre meggondolta magát ós visszaküldte a jegyet. A dolog az esperessógi tanács elé került, mindkét fél ügyvédet vallott, kiknek közbenjöttóvel 1631 évi február 5-ik ós 19-ik napjain Rozsnyón az ügyet tárgyalták, mely alkalommal hiába védekezett 4) Lásd a dobsinai városi levéltárban lévő céhszabályokat.
