Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Szelényi Ödön dr.-tól: Böhm Károly és a vallásfilozófia
Bőli m Károly és a vallásfilozófia. 135 vezetni, ez pedig az „Ősén", melynek őstörekvóse saját tette által valósul meg a logikai, esztétikai, etikai és vallásos értékben. Pedig Böhm szerint az értékeket csakis az Énből szabad és lehet megérteni, ennélfogva az értékelmélet számára csak egy tudományos alap lehetséges, a közvetlen élmény. „Az érték megértése sem külön misztérium, hanem az ismerés általános törvényeihez kötött aktus. Nekünk ismeretünk csak adottról lehet, tartalmát pedig csak lelkünk formáival tudjuk felfogni. Aki közvetlen érzéssel közeledik feléje, az az értelmi munka természetét teljesen félreérti. „Mert az érzés csak a kép reflexe, a misztikus érzés csak a tagolatlan, homályos kópzettömegek szubjektív ködös reflexe. Az ismeret pedig és a tudás éppen ezen képzeteknek clare et distincte törtónt elrendezése. ... „A vallásos érzés 1) természetes alkatrésze az emberi elmének, de tudást soha sem fog nyújtani " . . . Távol áll tőlem, hogy valakinek hitét bolygassam, ameddig hit akar maradni és más igényekkel nem lép fel, de ha tudományos meggyőződésről van szó, akkor már a dologhoz hozzászólhat akárki." . . . Ha valaki az Istent csak a metafizikai világkép teljessé tételére követeli, akkor tudnia kell, hogy ilyen gondolatnak csak logikai, de nem reális értéke van. Egy szubjektive szükséges gondolat a dolgok és értékek realitását soha sem fogja bizonyítani, vagy érthetővé tenni. Az értékek érvényességét ennélfogva nem az Istentől kell levezetni, mert ez lehetetlen logikai vállalat...ellenben az értékek abszolút érvényességéből lehet logikailag az Istenre visszafordulni, de akkor ezt az érvényességet az értékben magában kell kimutatni (i. m. 92, 93, 101, 107, 109.). Látnivaló, hogy Böhm az értékek megkeresésénél csak egy utat enged meg azt, amelyen maga járt, midőn azokat az Énből vezette le. Egy Osénből (= az Istenből) szerinte nem lehet őket leszármaztatni, de ha az általa kijelölt úton sikerült célt érni, akkor szerinte logikailag vissza lehet fordulni az Istenre, vagyis lehet Istent mint szubjektív kiegészítő gondolatot felvenni, csakhogy e gondolatnak nincsen reális, hanem csak logikai értéke, azaz ez a gondolat nem fejez ki olyan valóságot, amelyet ismerésünkkel megközelíthetünk. A másik fontos eszme, amelyet e cikkből ki kell emelnünk az, hogy az érték megértésének nincsen külön,, intuitiv" útja, hanem hogy ez is csak a közönséges ismerési eszközökkel nyerhető. Ezt a nézetét közelebbről a ') Tapasztalati lélektanában (3-ik kiadás, Bdp. 1904, 62 lap) a vallásos érzelmekről azt mondja: „A világkép teljességében, okot és okozatot egybefoglalva, vallásos érzelmekre lelkesít. A vall. érzelmek, mennyiben egy végtelen szellem képe idézi elő, erkölcsi és logikai érzelmek egyben; a végtelen szellem felfoghatatlansága miatt azonban mindenkor homályosak maradnak. A vallásos érzelem tisztasága és fejlettsége egyenesen az istenkép tisztaságától és fejlettségétől függ."
