Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Szelényi Ödön dr.-tól: Böhm Károly és a vallásfilozófia

Böhm Károly és a vallásfilozófia. 129 nyara őszinto vallomás, bátor színvallás, egy fiatal teologus részéről. Ο — aki különben ez időben tanított is a líceum első osztályában mint supplens — és már e munkában is kifejezte elégedetlenségét a hivatalos egyház tanával, még több ízben élt az alkalommal, hogy az ev. egyházban jelentkező ós szerinte nem evangelikus és nem protestáns áramlatokkal szembeszálljon. Teszi ezt nagy eréllyel „az Énnek fejtvénye" c.cikke végén. Az Énben három részt különböztet meg ú. m. a puszta ónt, melynek jelleme a puszta és határozatlan lét ; a haladó ént, melynek jelleme a változás és a kifejezett ón, mely az első kettőnek az egysége Az Énnek pedig végcélja, kisége a szabadság, bensége pedig az önismeret. De az énség szabadsága úgylátszik, csak gondolatilag van sok helyen, mert a tanszéken az egyházitan miatt most sem szabad egészen nyiltan kimondani véleményét, miért is a hallgatók a teizmustól a panteizmushoz s viszont vezettetnek és megzavartainak, a tanár pedig mesterkélt exegezishez kényszerűi, hogy rendszerét az írás ós az egyház tetszése szerint alkossa. Podig nincs viszszásabb és nevetségesebb törekvés, mintha a tudomány az egyházi tan ós általában tekintélyek által vezettetik. Ily meggyőződéssel pap nem óhajtott lenni, de igenis teologiai tanár, hogy az ev. teologia reformját keresztülvihesse. Még, ez évben teljesül szivének vágya: kimehet Németországba felkeresheti annak tudományos gócpontjait, filozófiai ismereteinek kiegészítése céljából. Göttingenben és Tübingenben időzött hosszabb ideig és főleg a teologia ós filozófia összeegyeztetésének a próblémájával foglalkozott A megoldást sejteti egyébként már „az Énnek fejtvényében: bölcsészet és teologia összeegyeztethetők, ha a vallásnak és tudásnak eltérő jellemére tekintettel vagyunk : a keresztyén vallás élet, de nem tudomány. Érdekes, hogy ő, aki oly eréllyel az ortodokszia ellen fordult és szimbolikus könyvek dogmatikájának a módosítását követelte, egyáltalában nem lelkesedett a modern teologiáért. Felfogása szerint a keresztyénség vagy bibliai keresztyénség minden ízében, vagy nem keresztyénség. Ezért fordult Makkai D. „Determinizmus az erkölcs és vallástanban" című cikke ellen. Bizonyára igen jelentős fordulat ez Böhm életében, hogy hadat üzen a kritikai teologiának és egyformán kárhoztatja Baur, Bauer Bruno és Schenkel tanait.

1) Ügylátszott, mintha hívővé lett volna, mintha megtért volna, azaz mintha még egyszer kérdőre vonta volna magát a végleges nagy elhatározás előtt, hogy helyes úton halad-e? Még egyszer, utoljára belemélyed tehát a teologiába, de csakhamar újból kikezdi a szkepsise. Elveszíti ') Lásd bővebben Keller i. m. I. 126 s. k. Tkeol. Szaklap. XII. évf 9