Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok
118 Révész Imre. látszó mértéke sem képes bárkit is úgy kiemelni az egyetemes emberi sorból, hogy a bűnbocsátó kegyelem üdvözítő ajándékára kevésbbé legyen neki szüksége, mint bármely más emberfiának. Ez a gondolat, amelyet Dévay — polemikus érdekből — minden oldaláról kiaknáz, gyökerében metszi el a szentkultusz lehetőségét és jogát. „Minden szentek" „bűnbe fogantattak" és „bűnnek állapottyába" vannak, és csak „hitnek, azaz Krisztusbeli bizodalmoknak miatta" vitetnek „ártatlanságnak állapottyába" 1) „Natura omnes fuerunt peccatores, sed credentes Christo servati sunt. . . ," 2) Épen ezért az üdvözítő ajándék (1. fentebb) dolgában teljesen egyek velünk, csakis nem üdvözítő ajándékaik emelhetik őket fölénk. Ez utóbbi „köz mind jóknak mind gonoszoknak, mint csudákat tenni, halottakat támasztani, igazán prédikálani, külömb-külömb nyelven szólni, kiilömb külömb tudományt, bölcseséget tudni. Efféle ajándékiban Istennek nagy különbség vagyon . . s egy Keresztelő Jánost vagy egy szűz Máriát ezek tesznek emberi mérték szerint naggyá, szentté: de egyiket sem képesítik arra, hogy önnön érdeméből üdvözüljön. „Bódog asszony minden ű érdemében annyat nem bízott, mint egy mák szem, hanem bizonnyal alázatos szűz minden érdeméből kétségbe esvén, csak az ű szent fiának bízott érdemébe," 8) s így váltatott meg az eredendő bűnnek terhétől, amely őrá is — mint minden halandóra — reánehezedett, ha mindjárt az „actuale peccatum"-tól bármely szentnél tisztább volt is. á) Krisztusban való hitük — és egyedül csak az — üdvözítette (mint láttuk fentebb) az ószövetségi szenteket is. 6) — Mi sem következik ebből természetesebben, mint hogy a megdicsőült szentek nekünk üdvösségünk dolgában közbenjáróink nem lehetnek ráldozattyok nem érdemes, nem elégtétel, nem engesztelő" 6) s Krisztusnak ezt az egyedül való tisztességét maguknak nom „kaparíthatják." 7) Ok „atyánkfiai" 8), „példáink és társink mind at természetben, mind az Isteni kedvben avagy malasztban,'9) akikkel „in regno fidei oramus invicem." 1 0) Majd „in regno gloriae" egyenlő lesz minden szent „in dotibus corporis et animae," 1 1) addig azonban testük a földben pihen (mint „infernus"-ában; a ') K. 8. 2) A. 99. (prop. XXIV,) 3) K. 75-77: D. 40-43; Ex. 140. (11. p.) 4) Ex. 140. (11. p.) ') D. 16. ·) K. 96. ') D. 54-55; K. 70. ») K. 62. ·) K. 54. 1 0) Ex. 141. (12. p.) ") D. 40-41.
