Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

108 Révész Imre. tulajdonává; csakis ez a hit teremtheti meg benne a megváltottság specifikus állapotát: a megigazultságot. α) A hit eredetében „donum Dei est et quidem gratuitum",

1) sőt egyenesen „gratia"

2) mely „ap prédikációból vagyon"

3) minőségében „szűvednek indulati, melly indulatokat csak a keresztyének értnek, éreznek"

4); közelebbről pedig „Istennek irgalmasságabeli bizodalom, mely irgalmasságát Krisztus által jelenté ki . . ,"

5) és amely „csak vételbe vagyon" („mihent adni akarsz valamit Istenednek, ottan nem vagy igaz hitű"

6) A keresztyén hitnek tárgya (obiectum ; a Dévay nyelvén: „céla") ennélfogva Krisztus

7) ϊ 11. a krisztusi üdvigéret,

8) akit (amelyet) „megfogunk", megragadunk vele

9), minthogy „haec est fidei praerogativa, ut Christi, ut alienum appraehendat meritum"

1

0); nyeresége és „vége," célja (finis) pedig „bűnönknek bocsánattya és az örök élet."

1

1) A szívnek ez „áldozatávalkétség nem férhet együvé.

1

3) Ebből a jellemzésből önként következik már most, hogy amikor Dévay a hitet másfelől (a törödelmességgel, mint .mainknak esmeretével" szemben) „Krisztus esmeretének mondja

1

4) s viszont a hitetlenséget „lelki avagy üdvösségönkrűl való dolgok" tudatlanságának

I

5) bélyegzi: akkor sem lebeghet előtte valamely intellectualistikus hitfogalom. Annál világosabban kitűnik pedig ez a hit különböző fokozatairól adott moghatározásából: „ah hitnek három grádicsa vagyon, Istent hinni, Istennek hinni és Istenbe hinni („credere Deum, Deo, et in Deum tres gradus salutis"). Hiszik, hogy Isten vagyon mind jók, mind gonoszok, még az ördögök is, Istennek is hisznek, mert tuggyák, hogy igaz az Isten az ű beszédébe, de annyi állhatatlanság vagyon az ördögbe és az ű fiaiba, hogy az Istent hazugságba haggyák sokszor, mint ám Évának mit monda az ördög, nem haltok meg, Isten kedég azt mondá, ') D. 40, 60. ') A. 116 (prop. XXXIX.) ') K. 85. 4) K. 66. ») K. 24. v. ö. u. o. 5, 6, 12, 31, 34, 35, 55, 60, 71, Istennek „tisztessége, hogy ű benne bízzonk ") 73, 79, („ab bűn ellen vagyon ah hit"); A. 101. (XXV. prop.) ·) Κ 66. ') D. 69. ") K. 93. ·) K. 29. 1

0) D. 44. v. ö. A. 89. (prop. XVII.): „appraehendit obiectum extra nos." ") K. 59. v. ö. D. 17. „ut finis incredulitatis mors aeterna, ita finis fidei vita aeterna." K. 97. >·) K. 94. ") K. 14. ") K. 56.