Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok
100 Révész Imre. országa, „mely kiváltképen való cselekedete," az üdv világa. 1) Akar-é Isten mindeneket üdvözíteni ? Ha csak kijelentett (revelata in scripturis) akaratát vesszük figyelembe: igen. „Ez az Istennek öröktűi fogva való akarattya, és tanácsa, hogy miképpen teremtett az ű igéjének ak Krisztus Jézusnak általa, ezenképpen üdvözít is az ünnön igéjének, ak Krisztus Jézusnak általa." És „sciamus, promissionein Dei de nostra salute generalem esse . . . vult enim omnes homines salvos facere." — A másik (elrejtett, non revelata) akarata Istennek, „miért nékiket üdvözít, nékiket kárhoztat, nékiket az ünnön esmeretére viszen, nékiket nem." Az egyetemes és részleges üdvakarat között leplezetlenül, de egyszersmind megoldatlanul mered elénk ez antinómia Dévay mindkét, e tárgyra kiterjeszkedő írásából. 2) A számszerint való kettős praedestinatio természetéből következik, hogy üdvösségre csak a kiválasztottak juthatnak el. Igaz ugyan, hogy „nincs most is olly el veszett nemzet, ki üdvözülni ne akarna . . . mert at természet meg esméri az ű végét, ez kedeg nagy igazság;" 3) vagyis már a puszta természeti istenismeret is az üdvösségre mutat rá a vallásos élet végső célja gyanánt ; 4) — ez a törekvés azonban egymagára erőtelen. „Megértyük, mi az jó, mi az üdvösség, de az utat ez üdvösségre, az az, miképpen kellyen üdvözülni, sem meg nem gondolhattyuk, sem akarhattyuk, sem tehetytyük, hanem az úr Isten az ű irgalmasságából jelenti meg minekönk, ag gondolatot nálonk nélkül, az akaratot mivelönk, at cselekedetet mi általunk." 5) Akijelentett A választottak üdvözülését Isten az ő kijelentett akaratörvény. tával: a törvény és az ígéret két igéjével munkálja. A kijelentett törvény (lex positiva) „est ipse Decalogus fidem et Charitatem praecipiens :" c) tehát a mózesi két táblás törvény egyenként és (józusi) summájában. 7) Valójában pedig ez a kijelentett törvény csak a természeti törvénynek ,,magyarázattya."*) Miért is bátran mondhatni: „az Isteni törvény ugyan•) K. 86. ') L. az egészre A. 128—131. és K. 25- 28. 8) K. 18. 4) V. ö. A. 69—70 (prop. III.) „Lege naturae etiam ipse Deus cognoscitur esse unus, bonus, potens, misericors, sapiens, ut multi Ethnicorum philosophorum cognoverunt . . . Credunt Deum philosophi misericordem esse,, sed his qui sunt sine peccato. Et cum habeant naturae notitiam, e?pertes Erangelii, et remissionis peccatorum per Christum, non consistunt in tentationibus, sed desperant." η Κ. 19. β) Α. 70. (prop. IV.) ') L. Κ. 32. V. ö. Orthographia C: „Az Isteni törvénnek sommája." ·) K. 15.