Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

Eckeli art mester élete és tanítása. 93 (das wort), a szentháromság második személyét. 1) Az atya és fiú szeretetéből származik a szentlélek. Atya és fiú egyéb­ként csak a természetben, tér és időben való működésük szerint különböznek, az istenség lényegében ellenben különb­ség nélkül valók. (94, 9, 94, 20—26). Látnivaló, hogy valamint E. különbséget tett a lélakalap (vagy lélekfenék) és a lólek­erők között, óp úgy választja el egymástól az istenséget és az Istent, mely utóbbinak három személye megfelel a lélek három főerejének: még pedig a memoria az atyának, az in­tellectus a fiúnak, a voluntas a szentléleknek (320). Az atya mint atya csak a flu által jut öntudatára. (198, 17). A három személy egy lényegű ós egyazon lényeg van bennök. A különbség csak az, hogy az atya magától van, a fiút ellenben az atya nemzette vagy szülte, a szentlélek pedig e kettőtől együtt ered (175, 2, 34, 38). Valamint a lélek erői a fenékből, úgy erednek a személyek az abszolút isteni egységből. A szentháromság az istenség önkinyilatkoztatása, ez egyúttal egyértelmű ezekkel a fogalmakkal: önmegis­merés, az ige szólása, a fiú megszülése. 2) Isten (vagyis az abszolutum, mint személy) legfőbb tulajdonítmánya az ősz és a jóság (szeretet) 188, 29, 134, 29, 145, 18. Esze készteti a cselekvésre (működésre). így a trinitásban megkezdett kinyilatkoztatás folytatódik a teremt­ményekben. Ha az atya sajátlagos műve a fiú megszülése, mely örökkétartó processus, (160, 15, 120, 28.), úgy a világ(= a teremtmények) megteremtése a három személy közös mun­kája (179, 23.) Isten örök lényege nyilvánul meg a teremt­ményekben is, csakhogy egyiknél sem a maga teljességében (273, 27). A teremtmények („teremtett állatok" Balázs Béla) csak neki köszönik létöket, ha Isten csak egy pillanatra elfordulna tőlük, nyomban semmivé válnának. (51, 36, 136, 29.) A világ teremtése szükséges Isten önmegismerése szem­pontjából, de egyben az ő jóságának a folyománya. Isten öröktől fogva magában birja az összes dolgok ősképeit (eszméit — vorgendiu bilde 324- 325.) V. ö. Denifle i. m. 604. Ez értelemben a világ örökkévaló ős a teremtés sem az időben végigment, hanem időtelen aktus. (254, 9, 266, 27. V. ö. Lásson i. m. 129.) Vagyis Platón, illetve Tamás mód­jára különbséget kell tennünk az eszmék világa ós az érzéki *) Das gotlich verslentnuzz ist der sun personlich. Dorum ist der sun ein exemplar aller creaturen und ein bild des vaters in welchem bild swebet wesen aller creaturen Jostes i. m. 93. *) Der vater cheret das aug seines grundlosen herzen in sein eigen wesen, das sin natur ist und siht sich selben an und als er sich selben ansibt, so siht er im selben alle werld, alle gerung und alle edelheit und alle dinc ze-mal. In demselben ansehen, da er sich selben ansiht, so formt er ein wort und spricht sich selben in das wort und alle werlt und alle gerung und alle dinc zemal Jostes i. m. 48. V. ö. Sievers i. m. 414.

Next

/
Oldalképek
Tartalom