Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

* 86 Síelényi Ödön. műveiből, továbbá elbeszéléseket és legendákat, melyek Spamer szerint női kolostorokból kerültek ki ős melyeknek E. a hőse. A Liber positionum feltevése pedig Denifle lelete óta önmagától elesik. Ε szakasz egyébként szintén töredékeket tartalmaz E. műveiből, de itt is mint a mondásoknál idegen elemek hatoltak be. íme így fest a legfontosabb E. kiadás a tudomány mai nézőpontjáról 1 A sok nehézséghez, mellyel itt a filológiának meg kell küzdenie, még csak egyet csatolunk, jelesen azt, hogy nemcsak egy, hanem több E. nevű író ember volt az időben a domonkosrendben, mint ifj. Eckehart, Eckhardus von Gründig, E. Rube stb. ezenkívül voltak a mesternek tanítványai is, akik egészen az ő hatása alatt állottak vagy hasonló szellemben írtak: Johann Franke, Thomas von Apolda, Hehvic von Germar, Johann Sterngassen s i. t. ami az összetóvesztésre szintén sok alkalmat ad. Mindezek után értjük Spamert (i. m. 418), aki azt mondja: „Die Arbeit um die Erkenntnis der deutschen Schriften von E. beginnt erst." Hasonlókép nyilatkoznak Behaghel, Pahncke, Strauch. így tehát az Ε. filológia első feladata egy tudományos E. kiadás eszközlése, ami, bármilyen szorgalmas munkásság folyik is e téren — egyelőre még a jövő zenéje. Tudományos apparátussal eddig csak két E. kiadás dicsekedhetik: Strauch-é, aki kiadta az „isteni vigasz" könyvét (lásd fönt) és Spamer-é (Texte aus der d. Mystik des 14 u. 15 Jahrh. Jena 1912), ezeknek, továbbá Pfeiffer prédikációinak Sievers Jostes, végül Denifle latin szemelvényeinek felhasználásával készült a jelen tanulmány. Büttner sok szempontból becses fordítása nem tekinthető tudományosnak, mert nem veszi figyelembe a kritika (főleg Spamer) eredményeit, vagyis több oly prédikációt és értekezest vesz fö!, melyeknek eckeharti szerzősége nincs eléggé igazolva. Kilátásba van helyezve E. kiadára a „Deutsche Mystiker" c. derék vállalatban (Verlag Kösel. Kempten und München), melyben eddig kőt kötet jelent meg (I. Seuse, II. Mechthild von Magdeburg). Végül megemlítjük, hogy a Szellem c. folyóiratban (Budapest 1911 december) megjelent E.-nak négy prédikációja magyar nyelven („Az örök születésről") Balázs Béla fordításában. Mivel e sorok írója nem annyira filológiai, hanem főleg filozófiatörténeti és theologiai szempontból foglalkozott E.-tal, csak az E.-ról adandó kép kikerekítésére emlékezhetik meg néhány szóval E. nyelvéről, mely külön tanulmányt igényelne. Oly komoly ember, mint Lásson e tekintetben, azt mondja írónkról: E. ist der Urheber einer philosophischen Prosa in Deutschland. Kirchliche Predigten und mystische Erbauungsschriften von hoher Vorzüglichkeit und Meisterschaft der Sprache hat es auch vor ihm gegeben. Aber für seine Spekulation hat er das sprachliche GeAvand sich selber erschaffen