Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
E ckeliart mester élete és tanítása. 75 sabb életrajzi adat, hogy 1300-ban E.-ot Parisba küldték, hogy az ottani egyetem alsóbb fakultásán előadásokat tartson és egyúttal a theológia fokozatokat megszerezze. Minden kétséget kizárólag arról értesülünk, hogy egymásután elnyerte a theológiai baccalaureatusát, licentiatusát és magisteriumát az egyetemi szabványok szerint, tehát nem a pápától. 1303-ban a besanconi nagy káptalan végérvényesen keresztülviszi a német rendi tartomány felosztását és ezzel együtt kimondják, hogy az idegen provinciákban tartózkodó barátok térjenek vissza hazájukba. Bizonyára ezen határozat következtében került E. is haza. Az Erfurtban még ez évben megtartott tartományi káptalan őt választotta provinciálissá ós ezt a választást a következő évben lefolyt toulousei nagykáptalan jóvá is hagyta. Mintegy nyolc éven át (1304—1307-ig) állott E. a provincia élen, mely Németalföldtől Livlandig terjedt. Közben (1307) teljhatalmú megbízatással Csehország fővikáriusává nevezik ki, bizonyos rendetlenségek megszüntetése céljából. 1311-ben ismét Fárisba küldik (fűit absolutus apud Neapolim anno Domino MCCCXÍ. et missus Parisius ad legendum.) Előzőleg a Teutonia nevű tartomány provinciálisává választotta a tartományi káptalan, de ezt a választást a nagy káptalan nem hagyta jóvá, bizonyára már az E. leendő párisi kiküldetésére való tekintettel. Sajnos, hogy E. ezen második párisi tartózkodásának tartamára és tevékenységére vonatkozólag ismét cserben hagynak az okiratok. Általában E. életének 1311— 1326 időszakára nézve igen hézagosak az adataink. Annyi okmányilag igazolható, hogy ezen idő alatt E. megfordult Strassburgban, de hogy mennyi ideig volt ott, teljesen bizonytalan. Ép oly kevéssé tudjuk, hogy mely évben került Kölnbe, ahol nemsokára eletének tragikus fordulata bekövetkezett. Annyi tény, hogy 1326-ban ott találjuk mint a theológia tanárát és hitszónokot, mely utóbbi minőségében szélesebb körökre is fejthetett ki hatást. Már 1325-ben a velencei nagykáptalan alkalmával panasz merült fel oly rendtagok ellen, akik „in predicatione vulgari quedam personis vulgaribus ac rudibus in sertnonibus propronuntur, que possunt anditores facile deducere in errorem." Ez a panasz ugyan nem vonatkozik kifejezetten E.-ra, de bizonyos, hogy ez időben szabad igehirdetését aggodalommal nézték egyesek és kiválólag Heinrich von Virneburg kölni érsek, aki végtére is 1326-ban E.-ot a kúria előtt azzal vádolta, hogy heretikus tanokat hirdet. Egyelőre ugyan nem ért célt, mert XXII. János pápa csak annyit tett, hogy a vikáriusi és vizitatori minőségben úgyis Németországban időző strassburgi Miklóst E. jóakaróját bízta meg a vizsgálat vezetésével, aki az E. ellen felmerült gyanút alaptalannak találta és őt teljesen·felmentette. Az
