Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia

50 Sebestyén Jenő. ν igen. Az Istenben való hit, az δ trónja előtt való közös leborulás, ez tesz képessé engem arra, hogy minden emberben testvéremet lássam ós az Istenen keresztül még a bűnös is érték lesz számomra s az Isten dicsősége munkálásának nagy célja képessé tesz engem arra, hogy a köztem és embertársaim közt levő külömbség teljesen megszűnjék és a különben távol álló két lélek egy magasabb egységben, az Istenben találkozzék. A kálvinizmusban tehát egy nagyszabású erkölcsi elv teremti meg a demokratikus felfogást, míg ugyanezt a modern demokráciában egy fiziologiai tény t. i. a születés akarja szankcionálni. És csakis így magyarázható meg az a csodálatos jelenség, hogy éppen a kálvinizmus képes ezt a legmagasabb rendű isteni demokráciát a legtökéletesebben megvalósítani, amikor azt látjuk, hogy templomainkban, presbitériumainkban ott ülnek, ott dolgoznak egymás mellett a gróf és iparos, a miniszter és az egyszerű munkás s bár tisztában vannak azzal, hogy lelkületben, műveltségben, rangban óriási különbség van közöttük, mégis, ha igazi alázatos hit él bennük, képesek találkozni egymással egy oly magasabb helyen, ahol mindketten már csak mint lelkek jelennek meg t. i. az Isten előtt. Ez magyarázza meg azt a bátorságot, nyugodtságot, szilárdságot, azt a puritán hízelegni nem tudást, amellyel a legkülömbözőbb rangú és rendű kálvinisták érintkezni tudnak egymással. Amellyel pl. Knox megtudott állani Stuart Mária előtt, Kálvin királyokkal az egész Genf patríciusaival és összes ellenségeivel szemben. Hatalmas öntudatot, hajthatatlan következetességet ad ez a tudat az emberi léleknek ós innen magyarázható, hogy a kálvinizmus sokféle formája annyiszor lépett fel megtisztító, ostorozó, társadalmak kinövéseit támadó formában és képes volt a legelszántabb harcra is, ha Isten törvényeinek megsértéséről, veszedelmes túlzások megfékezéséről volt szó Az Isten iránt való föltétlen engedelmesség, ez a kálvinizmus alapgondolata; az embereknek csak annyiban, amennyiben Isten parancsát hajtják végre, vagy általa rendeltettek fölénk valaminő formában. Innen van az a látszólagos forradalmi szellem, az a nyakasság, ellenszegülést vágy, ami a kálvinizmust annyira jellemzi, de a mely teljesen külömbözik a modern demokrácia forradalmi szellemétől és semmiféle tekintélyt elismerni nem akaró hatalmától. Éppen ezért nem szabad mint mondám, az u. n. kálvinista forradalmakat a francia és vele rokon szellemű forradalmakkal egynek venni, mert abban már rég megegyeztek a történetírók, legalább is a vallás iránt is érzékkel bírók, hogy a kálvinista forradalmaknak egészen mások voltak a motívumai, mint pl. a francia forradalomé s ezért mondja Groen van Prinsterer is, hogy a kálvinista forradalmakat inkább