Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia
48 Sebestyén Jenő. ν lenség a modern demokrácia állandó kinövései, kisérő jelenségei, ha az nincs hittel megalapozva és az Istenben való hit által megnemesítve. De akkor meg már nem is modern demokrácia a neve, mert az az Isten szuverenitásának gondolatára van felépítve. * * * Azonban itt az ideje, hogy rátérjek végül fejtegetésem utolsó és talán legnehezebb részére t. i. annak kimutatására, hogy mennyiben és milyen értelemben érvényesül tehát a kálvinista világnézet keretén belül a demokratizmus és mi a főkülömbség a kálvinista ós a modern demokrácia között? A fentebb elmondottak ugyanis könnyen azt a látszatot kelthetnék, hogy a kálvinizmus tehát lényegében távol áll a demokráciától. Pedig ez nem igaz. Csak a modern demokrácia alapgondolatától áll távol, amennyiben határozottan hívő alapon áll. Egy bizonyos fenntartással azonban még a modern demokrácia végső ideálját is magáévá teszi t. i. törekszik egy olyan boldog állapotra, amikor az evangélium ereje és szelleme annyira áthatja az embereket, hogy mindnyájan egyenlők lesznek az Isten előtt való alázatos lebomlásban, egymást megbecsülik, mindnyájan elfogadják az Isten kijelentett akaratát, életök szabályozójául s ez által megszerzik a jogot, az erkölcsi, a legmagasabb rendű isteni jogot arra, hogy részt vegyenek az emberek ós Isten országának kormányzásában. Ε nélkül az alap nélkül azonban, tehát tisztán emberi jogok alapján minderre az embernek nincs joga. A kálvinizmus tehát már a predestináció gondolatában is kifejezve látja azt az elvet, hogy Isten a világot a maga kiválasztottat által intézi. Ennyiben tehát Isten is a jók 1) uralmát akarja biztosítani és ennyiben arisztokrata. Viszont azonban azt is látjuk, hogy Isten ezeket a jókat nem a születési arisztokráciából választja ki, hanem a maga jó tetszése szerint. És épen ez a gondolat a kálvinista demokrácia alapgondolata is, hogy t. i. nincs születési, nincs vagyoni, nincs rendi arisztokrácia, hanem egyedül csak szellemi, erkölcsi arisztokrácia és a világ kormányzására csakis ezek vaunak hivatva. Ezt a nagyszerű gondolatot pedig, keresztyén megalapozással, épen a predestináció által első sorban is a kálvinizmus dobta bele a világba, amikor rámutatott arra, hogy Isten semmi földi arisztokráciára nem tekint, mikor a maga kiválasztottait elhívja. Isten tehát a legnagyobb demokrata ') Hogy azonban nemcsak jók uralkodnak és vezetnek az életben, azt mi keresztyének is tudjuk. Ennek okát kutatni azonban már a theodiceának kötelessége s igy ebben a tárgyalásban erre nem lehet hely.
