Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság

Lutheri és kálvini vallásosság. 295 „a fegyverteleneknek győzelme a fegyveresek fölött" s „a keveseknek a majoritás fölött", a melyről Kálvin a maga Institutiójában szólt, élénk visszhangra talált az ő egyházában. Követői e harcias szózatot híven és sokszor szószerint követték Franciaországban, Hollandiában és Angliában egyaránt. Bár Luther lelke is harcias dalokat énekel : Erős várunk nékünk az Isten s jó fegyver és védelem, — de ez a harcias jelleg nála csak symboluma a ker. ember hősies jellemének s a ker. ember küzdelmének a bűn és nem a gonoszak ellen. Itt is felismerhetjük a kálvinizmus külső s a lutherizmus belső főlényét, s utóbbit kell maradandóbbnak tartanunk, mert Zwingli és a hugenották fegyverhez nyúltak és fegyver által semmisültek meg. Így hát megállapíthatjuk, hogy a lutherizmus jobban közelíti meg Jézus evangéliumát, mint a kálvinizmus, mely inkább ószöv. hangokat szólaltatott meg ismét. (L. Luthardt érdekes beszélgetéseit a ref. svájciakkal, „Erinnerungen" 199 s köv. 1. c. művében). 4. A világ meghódításához a gazdasági élet szabályozása és uralma is tartozik, Itt is jóval megelőzte a lutherizmust a kálvinizmus. Már Kálvin gondoskodott Genfben a tisztaságról és egészségről, és 1544. tervet készített a szövet és bársonyipar meghonosítására is. Sőt még a fűtési viszonyok megjavításán is komolyan gondolkozott. Nem esetlegesség az, hogy a praktikus angolszász törzs kálvinista hitű, míg másrészt a költők ós gondolkozók népe kezdettől fogva lutheránus! Itt érintenünk kell azt az elméletet, a melyet Weber Miksa állított fel és módosításokkal Tröltzsch fogadott el, s ez az, hogy a modern (nagyobbára zsidó) kapitalizmus a kálvinizmus folyománya. A kálvinista ember csak erkölcsi állása által győződik meg a maga üdvre való kiválasztásáról, amelynek ez állása épen gyümölcse és bizonyítéka (az u. n. syllogismus practicus). És lázas tevékenységre sarkalja s oly munkaóletre, a mely nem annak élvezetét, hanem egyszerű konstatálását hirdeti. Ez a buzgalom aztán a vallásos jelleget levetve a kapitalizmusra vezetett és pedig annak korábbi hugenotta, hollandus, angol és amerikai alakjára épúgy, mint a későbbi modern ipari és nagy kapitalizmusra. Természetes, hogy ez a modern jelenség nem kizárólag a kálvinizmusból vezethető le, mert annak más okai is voltak. Igy Tröltzsch joggal utal az egész nyugati kereskedelemre s a dissentereknek az államéletből való kiszorítására. De meggondolandó az, hogy éppen a kálvinista országok kezökbe vették sőt felvirágoztatták a fokozott pénzgazdaságot. Kálvin p. o. elvetette a római egyház kamattilalmát, megszüntette a nehezebb genfi pónzviszonyokat s maga is bankot létesített (V. ö. a „prot. bank" ügyét Magyarországon). S ha Sombart ezt a kálvini pénzgazdaságot a zsidóéval hasonlította össze, úgy az ismét