Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században
264 Dr. Ravasz László. védeni azzal, hogy az ellenvetéseket megcáfolják. Nem próféta, nem vates, nem titokfejtő bölcs, hanem nagy prókátor egy százados pörben, amelyet a formai jog szerint meg is nyert, de azért a legnagyobbak közül való lelki rokonai és társai közül. Olyan, mint a párduc, könnyed, éber, gyors és rettentő erejű, mindig harcra kész, akit sem meglepni, sem tőrbe csalni nem lehet. Érveinek egész özöne van készletben s mikor beszélni, vagy írni kezd, mintha egy vészjelre a gátak zsilipjeit szakítanák fel, valósággal elszabadul az okok, a képek ós ötletek zuhataga. Kortársai és ellenfelei jól készült, talentumos, becsületes emberek: ő mindnyájuknál több: a vitatkozás virtuóza és az írás művésze. Minden sora oly színes, ötletes és változatos, hogy ma is alig lehet írásait letenni a kezünkből; mennyire fascinálhatták ezek annak a kornak embereit, amelyben a közvéleményt épen ezek a kérdések foglalkoztatták leginkább és amelyben épúgy theologus volt mindenki, mint ma politikus. Sokoldalú talentuma egyaránt csillogott tudományos és építő műveiben, a politikában, az egyházkormányzásban, a közoktatás szervezésében és a diplomáciában, de azért ő tulajdonképen publicista és politikus volt. Publicista a professzori széken és a templomi katedrában, politikus az érseki aulában, a király tanácsában, sőt a gyóntatószékben is. Szellemének nincs egyetlen nyilatkozata sem, mellyel nem gyakorlati célt szolgált volna s^ ez a gyakorlati cél egyházának dicsősége és uralma vala. Új gondolatokat nem adott, a szellem területét felfedezésekkel nem gazdagította, eddig ismeretlen vallásos élményeket sem közölt, de egymaga többet tett, mint nemzetében bárki arra, hogy a meglevő igazságokat elfogadtassa az emberekkel. Nem igazságokat ajándékozott egyházának, hanem embereket egyháza igazságainak. Egész irodalmi munkásságának kettős csúcsa van, mint egy kéttornyú góth templomnak : a Kalauz és a prédikációs könyve. 1) Amabban dogmatikai, emebben ethikai világfelfogása van hatalmas alkotmánnyá építve. S a Pázmány theologiájának tömörségéből csak természetesnek találjuk, hogy a Kalauzt férfikora delén írja, amidőn az elvek rendszerét legtisztábban látja, prédikációit pedig élete alkonyán adja ki, midőn a bölcs és lehiggadt öregség minden kérdésnek építő, erkölcsformáló erejét keresi ós mutatja meg. Kár, hogy a könyvön látszik a siettető alkonyat. Három évig nyomják és *) A római anyaszentegyház szokásábul, minden vasárnapokra és egynéhány Innepekre rendelt evangeliomokrul, Prédikációk, melyeket élő nyelvének tanítása után írásban foglalt Cardinal Pázmány Péter esztergami érsek Poson, 1636. Idézeteimet a Ρ. P. összes munkáinak egyetemi kiadásából vettem, amelynek magyar sorozatában a VI. és VII. kötetben jelentek meg e beszédek, Bpest 1903-1905 években XLVIIl+821 és IV+808 11. 4°., Kanywszky György kiadásában.
