Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
A hallei magyar könyvtár
A haliéi magyar könyvtár. 251 Folio : Vol. II. Acta Diaetalia 1662. „ III. Annalium Hung. ρ. II. „ IV. Gravamina et supplicationes etc. „ V. Liber epist. Lachmannianus I. Quarto : „ I. Históriáé Hung. Liter, lineamenta. „ II. Diiarium delegationis Poson. 1671. Processus indic. contra pastores 1674. „ III. Auctorum et scriptorum Hung. cat. alpb. „ IV. Históriáé Hung. Liter, civilis atque sacrae lincamento. „ V. Paria epistolarum, edictorura etc. „ VI. Gymnasiologia. (descripsit Rot. 1746). „ VII. Chronicon Hung. „ IX. Liber s. registrum fraternitatis Scepus. Volumen unicum in 8° Personalia. A könyvtár tulajdonképeni anyagát a mintegy 4000 kötetből álló könyvgyűjtemény alkotja, amelynek körülbelül fele még Kassaitól származik, másik fele pedig új szerzemény. Nagyobb része a hazai könyvtárakban is meg van s így katalógusának kiadása szükségtelen. Van azonban mégis 195 drb. olyan könyv, a melyeknek a kéziratok katalógusával együttes felsorolását kívánatosnak és érdemesnek tartom. Ezek közül Szabó Régi Magyar könyvei közt említve van a 16. századból 22 drb., a 17. századból 113 drb., a 18. századból 35 drb. Szabó által nem említett könyv van a 16. századból 5, a 17. századból 20, közülök 4 drb. unicum Az ily módon kiadandó katalógus mintegy 4—5 nyomtatott ívre terjedne. Tudakozásom szerint a nyomás ívenként 40—50 márka volna, a sajtó alá rendezésért dr. Reinholdnak legalább 100—150 márka volna adandó s így az egész költség legfölebb 500 koronára rúgna, amit a hallei magyar könyvtár ismerése ós hozzáférhetővé tétele föltétlenül megérdemel. Nézetem szerint ezt a költséget nekünk magyaroknak kellene fedeznünk, miután az egyetem a könyvtárra kiadást nem tehet, a magyar alapítványokat pedig e célra felhasználtatni bajos és gyors eredménnyel nem is járna. Az alapítványok ugyanis a következő módon állnak és használtatnak fel. A Poldt-féle külön magyar alapítványon kívül még három magyar alapítvány volt Wittenbergben s van Halléban. A legelső alapítvány volt Kubiny Kristófné Garamszegi Göczy Julianna ajándéka, aki 1711-ben gyémántos karperecét a magyar diákoknak adományozta. Ennek eladásából 60 tallér folyt be. A második Kassai Mihály alapítványa volt, aki 1725-ben 5169 tallér 3 garas és 9 pfennigben megállapított
